XINAF - Az én világom

Ma Alister cimboráimnál ébredtem reggel, egy tegnap estébe átnyúló összejövetel okán. Siettem, mert be akartam menni a MÜA-ba, mivel a többiek éppen a szakdolgozatukat kellet védjék. (A bejegyzésből kiveszett a kép, sorry.)
Itt több élmény is ért. Jól esett, hogy az egyik ismerősöm megköszönte, hogy egy blogon kiáltam érte. Utána, miután egy kb. 20 percet bent töltöttem Ottó kollégával (aki azóta szintén távozott az intézményből) és a többiekkel, kihívott a volt osztályfőnököm, az tetü, aki anno ezt okozta nekem. A beszélgetésünk valahogy így hangzott:
- Ha jól tudom, már nem vagy az iskola tanulója...
- Valóban nem. (Nem tettem hozzá, hogy több, mint 1,5 éve...)
- Akkor mit keresel itt?
- A többiek vizsgáznak, nekik jöttem be szurkolni.
- Tudtommal csak a vizsgázók tartózkodhatnak bent.
- Elnézést, én erről nem tudtam, nem volt kiírva sehova.
- Tudomásom szerint ki van írva.
- Lehetséges, én nem vettem észre.
- Akkor megkérem, hogy Ottóval együtt fáradjanak ki a folyosóra.
Persze késöbb kiderült, hogy nem volt sehol ilyesmi kiírva. Viszont ami nagyon jól esett, hogy Zoltán kolléga, miután meghallotta hogy távoznom kell, felsőbb utasításra, azonnal felpattant:
- Mi van? Hát akkor menjünk ki mi is!
És mivel még sok idejük volt a vizsgáig, kifáradtak velünk hárman is. A folyosón beszélgettünk, de kedves extanárom nem adta fel. Szerintem nehezen viselte, hogy a többiek láthatóan kiálltak melletem, akit amúgy is utált, és utánunk jött:
- Mit kértem magától?
Erre az őszinte válasz az lett volna, ami a nyelvem hegyén volt:
- Hogy menjek ki a folyosóra. Kint vagyok, bazd meg!
Viszont nem lett volna szép ezt művelnem, a vizsga elött álló cimborák miatt... így egyszerüen levonultunk a dohányzóba.
Srácok... nem tudom, mit mondjak. Nagyon köszönöm, hogy nyíltan mellettem voltatok!

Este elmentem még pár haverral Beatrice koncetre, ami fergeteges volt. Már csak egy beszélgetés vár rám, hogy azt mondhassam:
"A mór megtette kötelességét."
És utána a mór megpihenhet...