Azért nem minden összejövetel végződik ilyen szomorúan ezzel a társasággal, mint a legutóbbi.
Csillától megkaptam az egyik Telkes bulin készült képet, ami megindította bennem a nosztalgiát!
Vegyük csak példának Életem legjobb buliját, vagy a Nyárbúcsuztató partyt!
A legszebb élményeim hozzájuk kötnek. Ezzel senkit sem akarok megbántani, hiszen más társaságokkal is remekül szórakoztam. De összességében eddig a volt MÜA-s osztályom, az elitcsapat viszi a pálmát. Ők azok, akik mindig utánam nyúlnak, amikor már nagyon magam alatt vagyok. Most is, mikor sikerült nagyon magam alá innom magam, és a pofám is ég mint a tűz, már megnyugtattak, hogy elöttük nem kell szégyenkeznem!
Csilla után, akiket még nem említettem, de ennek a bandának szerves részét képezik:
Daróczi elvtárs, Najiva, Hilts, Démon, Ottó, és Eszes Úr. (Teljes nevet nem írok!)
Ők azok, akik még mindig osztálytársak, és még mindig közéjük tartozom! Ők a bulizós réteg, akik mellet egyszerűen nem lehet szomorúnak lenni. Ott nincs dühöngés, nincs utálkozás, csak szórakozás van. Nincsenek világmegváltó gondolatok, nincs púder.
Akiket itt és most nem említettem meg (Szókratészes osztálytársak, Alister, Albin-san, Morelight cimbora, stb), azokhoz szólok: majd egyszer írok rólatok is.
Ez az írás ilyen kis rövidke lett. A már fent említett kép miatt született, amit ezennek közlök is: Xinaf a tábortűznél üldögél, a Telken