XINAF - Az én világom

Sziasztok! Visszatértem a hittantáborból, és úgy érzem, erről meg kell emlékeznem!
Életem legjobb táborát hagytam tegnap a hátam mögött. Nem volt olyan nap, hogy ne érezzem jól magam!
Nem fogok részletes beszámolót írni, max személyesen számolok be dolgokról, mivel túl sok az olyan élmény, amit nem lehet leírni. Még olyan is bőven akad, amit nem tudnék visszaadni, mert ezt át kell élni!
Jó érzés volt, hogy a csapat nagyon összetartó volt. Amikor egyszer tolvajakciónak voltunk a tanui, alap volt, hogy nem kellet egymást hergelni, menjünk-e utánuk. Hihetetlen természetességgel vettük őket üldözőbe! A külső szemlélők szerint látványnak se volt utolsó, egyesek a "Romper Stomper" nagy üldözéses jelentéhez is hasonlították:)
Közösség voltunk, jóban és rosszban. Nem tudtam senkitől sem olyat kérni, amit ne teljesítettek volna valahogy, és ez az egész csoportra igaz volt. Ha valamelyikünkre egy rossz szót szólt külsős, az azonnal közutálat tárgya lett. 
Összefoglalva tehát: életem legjobb táborát tudhatom magam mögött. Ilyen felszabadult, vidám, és gondtalan nem is tudom, mikor voltam. Sajnos sok minden van, amit nem írhatok le, mivel ehez kicsit nagy lenne a publicitás :)
Erről nincs is mit írnom többet. Köszönöm, hogy ott lehettem, köszönöm, hogy ott voltatok, köszönjük István atyának, aki végig mindenkire figyelt, és aki MEGBÍZOTT benünk. Úgy érzem, nem éltünk vissza a bizalmával.
Soha jobb tábort, az úgy se lenne valós!