XINAF - Az én világom

Én mindig egyszerűen szerettem volna élni az életemet. Elmondani amit gondolok, meghallgatni amit mások gondolnak, hallgatni a zenét, ami annyit jelent nekem, és ezt megosztani másokkal... előző írásomból egyértelműen lejön, hogy ez nem mindig sikerül.
Egy dolog azért elég jellemző rám: ha engem nem cseszegettek, akkor én sem cseszegettem másokat.
Mostanában elég sok konfliktust éltem át. Volt, hogy szemlélődőként, és olyan is, hogy résztvevőként.
Nos, elég nehezen viselem, amikor valaki úgy kezel, mint egy matematikai képletet. Mivel, tetszik tudni, én egy komplex személyiség vagyok.
No, a konfliktusok egyik fele ebből adódott. Mert ugye általában abból fakad az ilyesmi, hogy nem ért egyet két fél. Ezzel semmi baj nincs, vita van. Ami ugye nem baj.
Az borít inkább ki, amikor megmondják, hogy milyen is vagyok. Akkor is tudják, milyen vagyok, mi játszódik le bennem, mit érzek, mi motivál, ha én speciel máshogy tudom.
Az utobbi időben kezdem úgy érezni, egy ember van, aki tényleg nem ismer engem, és az én magam vagyok.
No, kérem, ez nagy tévedés. Sajnos mostanság sokan próbáltak meggyőzni arról, mi is van bennem. Az első egy-két eset még nem zavart. Utána már ilyen.
Ezúton is szeretnék mindenkit, férfit, nőt, gyereket, asszonyt, urat, stb. meggyőzni, hogy fogadjuk el, hogy nem vagyok elégtelen Xinaftanból.
Hogy pár kitalált példával magyraázzam a fent elhangzottakat:
- Tudom, miért ütök meg esetleg valakit. Nem érdekel a pszichológiai hátterem.
- Tudom, miért kezdek járni egy lánnyal.
- Azt is tudom, miért szakítok.
- Nem kell felvilágosítani, miért kezdtem dohányozni.
- Azzal is tisztában vagyok, miért szeretek egy bizonyos zenét.
- Nem kell meggyőzni, tudom melyik eszmével értek egyet, és melyikkel nem. Még akkor is, ha másoik szerint nem is tudom.
Ezek egyike sem konkrét példa, de alaposan és jól példázza, milyen tipusú dolgokról akartak engem a közelmúltban felvilágosítani, magamról.
Köszönöm, nem kérem. Hozhatják a számlát!