"Soha senki nem kérdezte
Hogy akkor én mit éreztem..."
(Részlet a Sakk című musicalből)
Felkavaró dolog volt egy olyan lányról beszélni, akivel én szakítottam. Már elég régen, kicsit több, mint másfél éve vége van. De sajnos most nemrégiben rákényszerültem (mint egy órája).
Mostanában sokaknak kellet előadjam az én nézőpontjaimat is, mert valamiért olyan természetes az emberekben, hogy én voltam a hibás. Persze nem mindenkiben, de sokan teljesen komolyan vették, hogy mivel én szakítottam, biztos én rontottam el valamit.
Nem mindig hülyeségek a közhelyek. Van, amikor pl. tök nagy igazságot mondanak.
Ilyen az is, hogy ha egy viszony megromlik, ott két felelős van. Azaz nem egyvalaki az egyedüli bűnös!
Mindez akkor bosszantó, ha átlagosan havonta egyszer előveszik, hogy mennyit vesztettem azzal a lánnyal, és milyen nagy kár, hogy szakítottam vele...
És akkor ismét bele kell menni a részletekbe, hogy valaki egy picit megértsen engem is.
Nem kéne erről írjak. Jó párkapcsolat volt. Hibákkal. De nem volt rossz vele.
Csak nagyon felkavart, hogy ismét beszélnem kellet róla... Szép volt, jó volt, de már nagyon régen volt.
Mert az valahogy kimarad a számításból, és a végső ítélet hozatalkor, hogy akkor ÉN mit érezhettem...
Utolsó kommentek