Egy lányismerősöm azt nyilatkozta a napokban rólam, hogy azért nincsen barátnőm, mert túl jó ember vagyok. Ha valaki megismer, a barátom lesz, és onnan nem gondol rám úgy, mint férfira, ilyen szempontból. Nem magam fényezem, rólam mondták.
Ezen a túl jó emberen mondjuk elgondolkodtam. Főleg, mivel én bőven nem érzem magam elég jónak.
És azt is vegyük számításba, hogy ki mit lát bennem?

A. Sokan vannak, akik megtisztelnek egy olyan bizalommal, ami igazából nem indokolt. Elmerik nekem mondani a dolgaikat, pedig nem is ismernek annyira... azt mondták, a személyiségem olyan, hogy ösztönösen megbízik bennem.
B. Látom ám azokat is, akik elhúzzák egy-egy megszólalásomon a szájukat, mert szerintük én túl dúrva vagyok. Mert egyetlen mondattal döntök romba győzhetetlennek hit téziseket. Mert viccet csinálok a társadalom bizonyos szabályából. Mert nem tisztelek senkit csak azért, mert öreg. Max a bölcsességét. És még ezernyi másik ok. Szóval bőven vannak, akik lenézően gondolnak rám. Nem vagyok hülye, kiszúrtam sokszor.
C. Oh, igen. A csoport tagjai, akik úgy vélik, hogy én egy hülyegyerek vagyok. Akivel nem lehet komolyan beszélni. Ők általában azok, akik nem értik az én humorom. Akiknek nem tetszik az én humorom. Pedig a legtöbb dolog, amiből viccet csinálok olyan, amin inkább sírni kéne.
D. Népes sokaság gondolja úgy, hogy kötekedő, mindenben és mindenkiben hibát kereső, beképzelt, nagyképű tuskó vagyok. Ők szimplán nem értik, miért vetem fel a magam kis problémáit, vagy mért védek egy ügyet olyan elszántan, mint ha az életem múlna rajta. Nem látják, hogy a hangos, mindent elsöprö személyiségem mögött ott vagyok én is. Hogy ha valamiben hibát vélek fölfedezni, aznem azért van, mert mindenáron találni akarok benne.
E. Ez előző kategória alfaja: akik úgy vélik, egoista vagyok. Pedig éppen az ellenkezője. Nagyon sok időmbe telt, hogy ne utáljam magam.

Ezek a leggyakoribb nyilatkozatok rólam. Nem az összes, de a legjellemzőbbek. Azt hiszik ismernek. Pedig igazából semmit sem tudnak rólam.
És persze van a szűk családi kör. És egy még kisebb kör, ahol az a nagyon kevés (nem is tudom mennyi... 1-2?) ember van, aki nem ítél meg.
Egy kicsit nagyobb kör, akik pozitívan állnak hozzám. Nem látnak erkölcsi magasságbeli szellemi lénynek, de visszataszító szörnyetegnek sem. Hanem egy embert látnak bennem, olyat mint ők. Akivel vagy a vita stílusa, vagy az érdeklődési kör, vagy az emlékek valamennyire közösek.
Hülyeség volt a részemről kategórizálni. Hiszen mindent nem tudok leírni, amit rólam vélekednek az emberek. Megismerni meg nem könnyű, keveseknek ér meg ennyi energiát. Mert én nem adom olcsón magam.
Mindenesetre szerintem a legtöbb lány nem azért nem rám vágyik, mert túl jó barátok vagyunk.