"A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg,
Üdvözítőm, a Te elhunyt szolgáidnak lelkét,
hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj,
de végtelen élet!"
Bár qwertzky kicsit kizökkentett, eredetileg a halálról szerettem volna pár szót írni, és hát úgy néz ki, fogok is!
Mostanság nagyon sokat eltávoztak az ismerőseim szerettei közül. Volt köztük 7 hónapos magzat, és öregember is. Ez, őszinte leszek, sokkal jobban megviselt, mint gondoltam.
Nem elöszőr írok erről a témáról, és nem is utoljára. Nem adok linket, akit érdekel, olvasson vissza, vagy írja be a blogom keresőjébe, hogy halál.
Csak pár dolgot szertenék leszögezni, amiben őszintén hiszek:
- A halál nekünk, élőknek szörnyű. Aki eltávozott, nagy valószínüség szerint már jobb helyen van, mert az Úr ilyen gondoskodó fajta.
- Az egészben az a legborzasztóbb, hogy az emberek nagy többsége ilyenkor is inkább magát gyászolja. Ugyanis elment valaki, aki fontos volt nekünk, és nem fogjuk már hallani a szavait, látni a gesztusait, vagy éppen az, hogy esélyünk se volt megismerni.
- A haláltól mindenki fél. Még Jézus Krisztus is félt, aki pontosan tudta, mi van a túloldalon. A halál az embernek egy olyan lezárás, ami elindít egy nagy ismeretlen felé.
Egy blogon keresztül nem lehet vigaszt nyújtani. Viszont, akit érint, az tudja: meglepően megráztak engem is a szereteitekkel történtek. Az a szó, hogy "részvétem" mára nagyon elkopott, én most mégis azt mondom: úgy érzem, részt veszek a gyászotokban!
Utolsó kommentek