Alisterrel beszélgettem a minap, és azt mondta, hogy őt kimondottan irritálja a tékozló fiú története a szentírásból. Ha jól értettem, barátomat irritálja, hogy az egyik fiú lelép kurvázni, és visszafogadják nagy buli közepette, a másik pedig keményen melózik, és mégsem kap egy valamit, hogy bulizhasson a haverokkal. Úgy döntöttem, kielemezném kicsit a történetet, mert szerintem ennél azért többről van szó. Ha valaki nem ismerné, itt elolvashatja, aki ismeri, és nem akarja megint elolvasni az menjen a vastag rész alá, ott elemzem.

11. Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonomból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legelteni.
16. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távolt volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétekztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23. És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32. Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Nézzük, miről is szól ez az egész? Alaphelyzet: van egy gazdag ember, és annak két fia. Az egyik kikéri az öröksége ráeső részét, és lelép kurvázni, meg bulizni. De megszívja, és menne vissza akár szolgának is.
Úgy gondolja, kisírja apukától, hogy felvegye béresnek. Eszébe se jut úgy visszamenni, mint a fia, hiszen ebből a szerepből ő maga lépett ki. Visszamegy, elmondja a mondandóját, mire az apja örömmel visszafogadja fiának. Ezt a másik fiú, Alisterhez hasonlóan zokon veszi.
Igen ám, de van egy nagyon fontos mondat:

"Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!"

Ugye a sztori ott indul, hogy a srác kikérte az öröksége ráeső részét, és meg is kapta. Jézus egyértelműen kimondja: a másik fiú, aki mindenkor vele volt örököl mindent. Mindenem a tiéd.
Ez a történet arról szól, hogy Isten bárkit visszafogad, mert a szeretet végtelen. De ellentétben a médiában bújtatva bemutatott állásponttal: ez nem úgy működik, hogy szabadon ölsz, paráználkodsz, rabolsz, stb, majd meggyónsz, és folytathatod ugyanúgy... valójában arról van szó, hogy amit eltékozoltál, azt te elvesztetted. Egyszerű példa: szüzesség. Személy szerint már tudom, hogy várnom kellett volna vele, méghozzá az igazira. De én már sose leszek újra szűz. Ezt a leendőm már sose fogja megkapni. Gyakorlatilag megraboltam azt a nőt, aki majd a feleségem lesz. Én ezt meggyóntam, és megkaptam a bocsánatot, de amit elvesztettem, már nem kapom vissza.
Ez így van mindennel. Ez a történet is egyfajta vigasz, hogy ha te rájössz, hogy elbaltáztad az életed, akkor se maradsz egyedül. Visszatérhetsz, fiaként visszafogad... de amit eltékozoltál, az örökre elveszett. Hogy ez egy barátság, egy kedves gesztus, egy őszinte mosoly, vagy a már emlegetett szüzesség? A példa szempontjából lényegtelen.

Összefoglalva: Minden ember átéli azt, amikor tékozló fiú módjára valamit nagyon elrontott. Minden embernek szüksége van bocsánatra. És ez sajnos a mai világban rohadtul nem természetes.