Szerencsés vagyok, mert én ismerem azt az életállapotot, amikor nincs semmi gondod. Amikor nem vagy éhes, pedig 12 órája egy falatot sem ettél. Mikor nem vagy fáradt, pedig órák óta állsz. Mikor nem aggódsz semmiért, pedig a világ tele van gonddal...
Sajnos sokan úgy hiszik, ezt csak alaposan bekábszerezve lehet megismerni. Csak komoly drog vagy ital hatása válthatja ki ezt a boldog gondtalanságot.
Nos, kedves olvasók, elárulom, mi repít el engem a földi bajoktól egy jobb világba:
Az Isteni Szent Liturgia
Igen, az Istentiszteletről beszélek. Hogy pontosan mire is gondolok, azt nálamnál ezerszer jobban megfogalmazta optyinai Szent Vaszilij újvértanú:
"Az Istentisztelet alatt az embernek mind az öt érzékszervét hatások érik. A látást - az ikonok, kegytárgyak, papi öltözékek, vagyis a templom teljes berendezése. A hallást - a kórus éneklése. A szaglást - a tömjénfüst, a jó illatok. Az érintés a keresztvetés által kapcsolódik a sorba, az ízlelés pedig a Krisztus Szent Titkaiból való részesülés által."
Mit jelentenek az én életemben Vaszilij atya szavai?
10 éve vagyok hithű keresztény, felekezetemet tekintve görög katolikus. Életemből 10 évet éltem le úgy, hogy rendszeresen, minden vasárnap elmentem a templomba (vagy legalábbis majdnem minden vasárnap). De szinte soha, csak 1-1 alkalommal éreztem igazi Istenélményt.
Leírhatatlan érzés ez, amikor érzed, hogy Isten jelen van, méghozzá éppen melletted. Ott van veled.
Az első 9 év alatt talán 2 alkalommal éreztem meg ezt a földöntúli boldogságot.
Aztán egyszercsak valami megváltozott...
Megismertem egy embert, név szerint Kiss László áldozópapot, aki ma már Atanáz, miskolci exarchának és püspöknek a titkára.
László atya megmutatta nekem, milyen kéne legyen az Isteni Szent Liturgia. Majdnem egy teljes évig jártam az ő szertartására, és minden alkalommal átéltem azt, amiről fentebb írtam.
Ezt persze csak az érzi, aki volt már normálisan elvégzett, teljes liturgián. A liturgiát szentek írták, elvenni is csak szent vehet el belőle.
Rosszul vagyok, amikor sietnek a szertartással... nem értem ugyanis, mi lehet fontosabb dolog abban a pillanatban, mint hogy az Istenre koncentráljunk. Megdöbbennek, amikor hétköznap kihagyják a tömjénezést a templomba, bár talán még örülök is neki, ha a tömjén büdös... amikor kihagynak fontos elemeket...
Egyik legfájdalmasabb mondat volt nekem a közelmúltban: "Elvégeztük a misét, tisztességesen, panachídával együtt háromnegyed óra..." - Testvérek, ez bohóckodás... hogy lehet az Istenre szánt időből rövidíteni?
Emlékeztek, kedves olvasók, azt írtam még fentebb: 2 Istenélményem volt azelőtt, hogy elkezdtem volna keleti liturgián részt venni (igen, még mindig a katolikus egyház berkein belül, bizony ám!). Nos, az egyik ebből Fülöp püspök atya szentelés előtti liturgiája volt, tehát nem valamiféle elsietett, dinamikus görög-mise, hanem egy Isteni Szent Liturgia. Mert nem azon múlik, hogy a szertartást végző papot Kiss Lászlónak, Kocsis Fülöpnek, Orosz Atanáznak, vagy Baán Istvánnak, stb. hívják, hanem hogy szívvel és lélekkel, teljes egészéből az Istenhez fordulva végezze a szertartást, magát hátra szorítva, Istent előtérbe hozva.
Gyenge emberként nekem kell az öt érzékszerv... a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés.
De ha a látvány az, hogy a pap siet, és minél gyorsabban hajol meg, hogy túlessen rajta, az nem emel fel Istenhez!
Ha a hallás az, hogy minél inkább gyorsan elénekeljük az énekek egy részét, de egy részét meg kihagyjuk, az nem emel fel Istenhez!
Ha a szaglás a saját izzadságunk szaga, mert a tömjént kihagyjuk, vagy égetett gumi szaga, mert a tömjén gyenge minőségű, olcsó akármi, az nem emel fel Istenhez!
Ha a tapintás csak a rend kedvéért, a megszokás miatt jön elő, hogy párszor keresztet vetegetünk, az nem emel fel Istenhez!
Ha a szent vér fűszerezett fehér borból lett átlényegítve, az speciel még fel is emelhet Istenhez, hiszen a szentség az szentség... de felfoghatatlan, miért nem normális vörös bort használnak erre a célra? Ezen kívül a fűszer érzése lerángat a földre az égből, ami kegyetlen érzés! Szóval engem, ha a bor fűszerezett, nem emel fel Istenhez!
Szerencsés vagyok, mert átélhettem, mit jelent lélekben imádni az Istent, és egyeüslni Krisztussal. Én akkor vagyok tényleg, és teljesen boldog, ha részt vehetek egy normális Isteni Szent Liturgián, ahol Isten a legfontosabb, és nem az, hogy el ne késsünk, mert kezdődik a meccs!
Utolsó kommentek