Nehéz hetem volt. Betanítások ezrei, és egy lopás megakadályozása (2 napja voltak ott új kollégák, már lopnának... kiakasztó...), nos, önmagában sem semmi. De az, hogy elment a cégtől az ember, akinek annyit köszönhetek, az feltette a koronát, a szarkirály hét fejére.
Mi mind csak Papának hívjuk őt. Anno ő tanított be, majd rendre támogatott. Segített mindig mindenben, és végül is miatta hívtak vissza. Gyakorlatilag, miatt van munkám. Tegnap megvolt a búcsúztatója, és én igazából nem tudtam jól reagálni, nem jöttek se jó poénok, se mély gondolatok.
Szóval, Papa elmenetele is betette a biztosítékot. Aztán pedig a másik nehézség, az a lelkiségem... a lelkiségem, amit nem tudok megélni.
Mindenképpen különös, és szokatlan érzés, hogy nekem nincs kedvem templomba menni. De ha ezt túlságosan részletezni merem, akkor minden sarat rám dobálnak, megsértődnek, és megharagszanak rám.
Szóval, minden teljesen rendben van. Bár csak így lenne...
Utolsó kommentek