Ez a bejegyzés NEM ad teljes képet a görögkatolikus egyházról. Nagyon tőszavakban, a lényegre hagyatkozva írtam meg. Igazság szerint elsősorban saját gyönyörömre, másodsorban pedig érdekességnek. Mert bár az itt leírtak kevesek lennének egy ZH megírásához is, de egy alapvető rálátást adnak, ezen kívül, akit valamennyire érdekel is a téma, el tud indulni a kutakodásban.
Kulisszatitok, hogy ez az első bejegyzés, amit nem egy szuszra írok meg, hanem több napot is rászántam. De végre elkészült! Remélem lesz, aki szintén érdekesnek találja.
Talán meglepő, hogy milyen messziről indulok (Kr. u. 33-40 magasságából). Úgy vélem, a görögkatolikuságról, ami egyfajta híd szerűség kelet és nyugat közt, mert egy keleti csoportosulás egy nyugati egyházban, nem lehet úgy írni, hogy nem adunk egy képet a kereszténység két pólusának, a nyugati és a keleti rítusnak a kialakulásáról. Sajnos ez sem teljes munka, hiszen ennek akár külön blogot is lehetne szentelni.
De elég belőlem, nézzük a görögkatolikus egyház történetét röviden, tőszavakban, a lényegre hagyatkozva, és pontokba szedve.

A bejegyzést külön ajánlom Eidan cimborámnak, aki akkor támogatott a vallásos jellegű írások publikálására, amikor a legnagyobb szükségem volt rá! Várom a véleményedet! Ezen kívül ajánlom mindenkinek, akit akár csak kicsit is érdekel a vallástörténet.

- Az egész az első évszázad elején - közepén kezdődött (a pontos dátumról a mai napig nem sikerült megállapodni), amikor is (hitünk szerint) Jézus Krisztus felmegy a Mennybe, majd a Szentlélek tüzes lángnyelvek képében leszáll az apostolokra. Akkor a sokaságból mintegy háromezren megkeresztelkedtek. (Ap.Csel 2, 41) Gyakorlatilag ekkor születik meg a keresztény Egyház, Krisztus urunk Egyháza, az ő teste. Persze még bőven nem beszélhetünk katolikusról, vagy ortodoxról, reformátusról vagy evangélikusról. Vagyis, egyszerre beszélünk a szó eredeti jelentését nézve katolikus (egyetemes, egységes) és ortodox (igazhitű) Egyházról.
Ekkor ez egy erősen homogén közeg, az apostolok vezetésével. Ahogy az apostolok szétszélednek, és térítik a világot Krisztus hitére, megjelennek apró különbségek az általuk alapított közösségek Istentiszteleti szokásaiban.

- Az Egyház első komoly szakadását Arius okozta a 4. században, aki azt tanította, az Atya a tökéletesség, minden más teremtmény, tehát a Fiú és a Szentlélek is. Elmélete logikus volt, ráadásul remek szónoki képességgel rendelkezett. Az ebből a tanból eredő arianizmus olyan nagy teret hódított, hogy a papság egy jelentős része is ezt követte az Egyház tanításával szemben. Végül I. Szilveszter pápa 325-ben összehívta a Niceai zsinatot, ahol megfogalmazzák az apostoli hitvallást, melyben egyértelműen leírják az Egyház tanítását a Szentháromságról (egy Isten, három egyformán fontos személyben.)
Itt jelenik meg az egyik hangsúlyeltolódás a keleti (ortodox) és a nyugati (katolikus, majd később a protestáns) kereszténység között. Míg eredetileg a hitvallás Szentlélekre vonatkozó része így hangzott:
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Ezt, éppen az arianus eretnekségre reagálva a nyugati egyház kiegészítette egy betoldással:
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
A nyugati kereszténység ezúton fejezte ki, hogy a a Fiú (ellentétben Arius tanításával) nem alacsonyabb rendű az Atyánál. (Ez a rész 589-be lett beszúrva, a toledói zsinaton.)  A keleti kereszténység ezt a betoldást a mai napig nem fogadja el. (Nem sokkal később szárnyra kaptak olyan nézetek, miszerint a Szentlélek áll az Atya és a Fiú alatt a ranglétrán.)
Ez az apró különbség jellemző hangsúlyeltolódás a kelet és nyugat között. Az "a Fiútól" részt filioque-nek nevezik, ha találkozunk vele, tudjuk mihez kötni.

- Innentől egyre inkább elkülönül egymástól a keleti és nyugati kereszténység. 1054-ben történik meg a Nagy Egyházszakadás, melynek keretében X. Leó, római pápa és Kerulláriosz, konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiközösítik egymást, és ezáltal egymás híveit. 1204-ben a kereszteshadjárat el sem jut a Szentföldig, hanem a nyugati keresztény országok csapatai lerohanják és kifosztják Bizáncot, a keleti kereszténység akkori központját.
Míg a nyugati egyház nagyjából egységes volt (névleg pedig teljesen egységes), a keleti egyház annyiféle volt, ahogy Patriarchátus kialakult. Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria, Moszkva, és még számos központ jelenik meg, míg nyugaton Róma, illetve a pápai állam vezette a kereszténységet. A keleti egyházak nem feltétlen ápoltak jó viszonyt egymással, és alapvető ellenérzéssel álltak a nyugati kereszténységhez.

- A Reformáció hatalmasat fordított a világ kerekén. A 16. században Luther Márton és Kálvin János munkássága arra kényszerítette a Katolikus egyházat, hogy átértékelje eddigi működését, és népbarátibb, fogyaszthatóbb hagyományokat alakítson ki. Elindul az Ellenreformáció, átalakul az Istentiszteletek rendje, és a hagyományok egy része.

- Keleten, pont mert kevésbé centralizált a hatalom, mint nyugaton, nem alakul ki reformáció, ezáltal a keleti szertartások és hagyományok sokkal közelebb maradnak az őskeresztény hagyományokhoz.

- Közép-Európa nyugati részén (pl. Magyarországon), és nyugaton értelemszerűen kis befolyással bírtak a keleti keresztények (ortodoxok). Ez általában a jobbágyok vallása volt, akik kijevből, vagy más, keletre fekvő területről vándoroltak ide. A földesurak nem igazán vették fel a jobbágyaik vallását, fordítva jobban előfordult. 
Ráadásul az ortodox papokat (általában) nem tekintették papnak. Ugyanúgy dolgozniuk kellett a földeken, ha élni akartak, ugyanúgy robotolniuk kellett az uruknak, ugyanúgy kellet adjanak ajándékot, míg a katolikus papok ezektől mind mentesültek.
Valószínűleg ezek a világi érdekek játszottak domináns szerepet abban, hogy elindult a folyamat, aminek a vége 1646, amikor is Ungváron, az addig ortodox püspök, Partén Péter és 63 papja leteszi a katolikus hitvallást, és ezzel csatlakoznak a Katolikus egyházhoz.

- Az unió koránt sem zajlott le békésen. Sok esetben a hívek nem akartak katolikusok lenni, később pedig, amikor már több ortodox püspök is unitál Rómával, már papok is erősen tiltakoznak. Az ortodox pátriárkák az elveszett püspökeik és papjaik helyére új püspököket és papokat neveznek ki. A nép sok esetben inkább ment ortodox liturgiára, minek hatására sokszor erőszakkal kényszerítik be az embereket a katolikus templomokba.

- A Rómához csatlakozó, immár nem ortodox, hanem keleti szertartású katolikusokat nevezték görög katolikusnak, a görög-bizánci szertartásra utalva. (2011 szeptemberétől a görög katolikus szó Magyarországon egybe írandó, tehát a helyes megnevezés görögkatolikus.) A Katolikus egyház kedvező feltételeket adott a betérőknek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Megtarthatták saját liturgiájukat és a saját böjti hagyományaikat. A papok továbbra is házasodhattak.A papok továbbra is lehettek nős emberek. Viszont biztosítaniuk kellett a lehetőséget, hogy a hívők akár naponta is szentáldozáshoz járulhassanak. (Ez a keleti hagyománytól idegen, ott alapból csak vasárnapokon és ünnepnapokon tartanak Szentliturgiát, hétköznapokon egyéb Istentiszteleteket végeznek.) A teológiai kérdésekben el kellett fogadják a katolikus tanítást (pl. a tisztítótűz). És természetesen elismerni, hogy a római pápa "első az egyenlők között".

- Habsburg nyomásra, a keleti katolikus egyházakban a keleti elemek néhol eltünedeztek, vagy átalakultak, nyugati mintára. Feltűntek, majd óriási teret kaptak a latin hagyományok, mint pl. az elsőáldozás (a keleti hagyomány szerint a gyermeket egészen addig áldoztatják, amíg ésszel nem éri fel, mi a bűn -általában 7 éves koráig-, utána lelki vezetői döntéstől függ, mikortól gyónhat. Ha gyón, ismét járulhat Szentáldozáshoz.), a liturgia szó helyett a mise szó használata, a "kis" (hétköznapi) és "nagy" (vasárnapi) Istentisztelet bevezetése, stb.

- A II. Vatikáni Zsinat elfogadja a keleti egyházakat a Katolikus Egyház értékes részeinek.

- II. János Pál pápa, 1995 május 2.-án kiadja az Orientale Lumen - a Kelet Világossága című enciklikáját, melyben felszólítja a keleti katolikus egyházakat, hogy térjenek vissza ősi, keleti hagyományaikhoz. (Erről az én írásom ITT elérhető.) Ekkora már többé-kevésbé rendeződött a Katolikus-Ortodox ellentét. 2008 decemberében megrendezik az első, hivatalos Katolikus-Ortodox Fórumot, melyet azóta is összehívnak. (A legutóbbit 2012. június 5.-én rendezték meg. Ez volt a III. fórum, melyen részt vett Erdő Péter bíboros is.)

- Mára a görögkatolikusság elismert része a Katolikus Egyháznak, szerte a világon. Egyre kevésbé keverik össze a görög-keleti (ortodox) egyházzal. Hiszen a görögkatolikusok ugyanúgy a Katolikus Egyházhoz tartoznak, csak nem a nyugati, hanem a keleti irányzathoz. Éppen úgy nem görög-keletiek, mint ahogy nem görög rítusú római katolikusok.

Angolul nem tudóknak, balról jobbra:
Görög+Katolikus
1. Amilyennek a barátaim hisznek.
2. Amilyennek az ortodoxok hisznek.
3. Amilyennek a latinok (római katolikusok) hisznek.
4. Ami vagyok.