II. János Pál pápa, akit ortodoxiával nem igen vádolhatunk írta meg Orientale Lumen (A Kelet Világossága) címet viselő apostoli levelét. Ez ma a magyarországi, keleti lelkületű katolikusok egyik fő érve, miért nem ortodoxizálódás, amit csinálunk, miért Róma, a Vatikán, a Katolikus Egyház akarata, hogy visszatérjünk ősi, keleti hagyományainkhoz.
Az Orientale Lumen egészében elolvasható, én csak egy részletet emelnék ki, amivel igazolni szeretném, hogy a hétköznap és ünnepnap is végigénekelt liturgia, a csörgős tömjénező, a szakállas papok, a négyszer elénekelt triszaigon (háromszorszent), a vecsernyén végigmondott 103. zsoltár, stb. (sok példa van) nem az "ortodox divízió testet öltése a katolikusságban", hanem pusztán egy másik lelkület, mely csupán gyarapítja, és nem rombolja, gyengíti Katolikus anyaszentegyházunkat.
"Azok a keleti egyházak, amelyek teljes közösségre léptek ezzel a Római Székkel, azt akarták, hogy ennek a gondoskodásnak legyenek a megnyilvánulásai, amelyet ama korszak egyházi tudata érettségének mértéke szerint fejeztek ki. Amikor beléptek a katolikus közösségbe, valójában nem akarták megtagadni saját hagyományaikhoz való hűségüket, amelyet évszázadokon át hősiesen tanúsítottak, sokszor a vérük árán is."
Ez persze csak kiragadott részlet, inkább csak érdekességnek, mint minden vitát lezáró érvnek hoztam fel. A minden vitát lezáró érvhez az egész Orientale Lument el kell olvasni. Számomra szomorú, hogy egy ennyire nyugati, maximálisan római katolikus hívő (igen, a pápáról, a Katolikus Egyház főpapjáról beszélek, azonban a magas egyházi méltóság mellett, elsősorban ő is hívő), tehát gyakorlatilag egy latin lelkületű valaki ennyire szenvedélyesen és szeretettel telve képes nyilatkozni a kelet ősi hagyományairól és lelkiségéről, miközben a bizánci rítusú katolikusok között (görögkatolikusok) néhányan kifejezetten ellenségesek, vagy megvetőek a kelet felé. Valahogy Őszentségének, II. János Pál pápának nem szúrta a szemét az ortodoxizálódás...
Ez az írás elsősorban azért született, hogy kiírjam magamból az ehhez kötődő érzéseimet, és aktualizáljam a témában a hivatalos véleményemet. Régebben írtam egy bejegyzést "Én az Ortodox" címmel. Kis kulisszatitok, hogy eredetileg a címe nem is ez volt, hanem "Én, az Ortodox Köcsög", ezzel is utalva arra, hogy bizony, ez egy létező kifejezés (volt) azokra a görögkatolikusokra, akik a kelet ősi hagyományai felé fordultak. Ez a bejegyzést teljesen át lett írva.
Ma, letisztult fejjel, lehiggadva, nem lángolva már abban a tűzben, amit a Kelet Világosságának megismerése gyújtott bennem, már kicsit másként látom a dolgokat. Pl. nem használnám magamra az ortodox kifejezést, már csak azért sem, mert ezt pont a valóban ortodox testvérek vennék a legjobban zokon.
Én magyar görögkatolikus vagyok. Nem tartozom a Görögkeleti Egyházhoz. A Katolikus Egyház része vagyok. Viszont a görögkatolikus Szentliturgia, és más Istentiszteleti szertartások mára sok esetben megrövidültek, és/vagy kiegészültek nyugati, latin elemekkel. Nemrégiben elkezdődött, és ma is tart egy törekvés, melynek a célja a visszatérés az ősi, keleti hagyományokhoz. Valami olyasmi ennek a célja, hogy bárki akarna is csatlakozni a Katolikus Anyaszentegyházhoz, az megtalálja a lelkületéhez leginkább megfelelő Istentiszteletet, és ezáltal tudjon felemelkedni Istenhez.
Így a keleti lelkületűek nem kell Rómát elhagyva Moszkvához, Konstantinápolyhoz, Alexandriához, stb. csatlakozniuk, ha Istennel akarnak a nekik leginkább megfelelő módon találkozni. Ahogy helyet találhat itt az is, akit a szekták élményvadászata fog meg, és vezet el Istenhez, hiszen a Katolikus Egyházon belül, Magyarországon is sikeresen működik a Karizmatikus megújulás.
Ősi, keleti liturgiánk és a legmodernebb, popzenébe áthajló, torzitós-gitáros misék is feltűntek tehát a Katolikus Egyházban.
Páran, akik a görögkatolikus egyházhoz tartoznak, de magukat nyugatinak vallják, néha azt mondják (vagyis inkább írják, én neten olvasok főleg ilyesmit), hogy "nem akarunk ortodoxok lenni, régen olyan büszkék voltunk görögkatolikusságunkra, ma már inkább járunk római misére..."
Erre azt tudom mondani: ezért is csodálatosan színes az Egyház. Mert ha valakinek a hideg futkos a hátán a keleti lelkülettől, átmehet római katolikus misére. De ha ez a keleti vonal nem lenne, hova mehetnének azok, akiknek igénye támad rá? Egyedül az ortodox egyházak valamelyikébe.
Minden tiszteletem az ortodoxiáé, de én pl. szeretek a Katolikus Egyház közösségébe tartozni - keletiként. Ezért bánom (mára már értem, de annál jobban bánom), hogy néhol kifejezetten ellenségesen vagy elutasítóan reagálnak a keleti lelkületre, a keleti hagyományokra, és a keleti szertartásokra.
Végezetül, álljon itt egy részlet az Orientale Lumen - A Kelet Világossága koncertsorozatból,, melyet a Szent Efrém férfikar énekel Bubnó Tamás vezetésével. Előénekes: Kocsis Fülöp, görögkatolikus, hajdúdorogi megyéspüspök.
Érdemes megfigyelni a hangzást, és a szöveget is. Jól kifejezi, mit is takar ez a bizonyos, és nagyon sokszor olvasható "Orientale Lumen" kifejezés!
Utolsó kommentek