Voltam most pár napot a Balatonon, de nem erről szeretnék élménybeszámolót írni. Akit érdekel, megkérdezi. Hozzáteszem: jó volt, és sokat fürödtem :D
Odafele úton, kocsiban zenét hallgattunk (pendrive-ról... milyen fejlett a technika... már ilyeneken is lehet autóban zenét hallgatni!), majd a szálláson, esténként szintén sokféle zene ment, telefonról, laptopról.
Rájöttem, hogy elég széles a zenei repertoárom, és rengeteg féle-fajta zenét szeretek.
Általában ugye rockot, heavy metált hallgatok. Az öltözködésem is kellően rockos általában, de nem vagyok a stílusom rabja. Viszont ott, ahogy felzengtek a legkülönfélébb stílusok, folyamatosan ráismertem a számokra. Eddig bele sem gondoltam, hogy mennyire sokféle zene ott van nálam a képzeletbeli lejátszómon.
Edda, Bikini, Beatrice, Lord, Ossian, Pokolgép, Moby Dick, Aurora, Rózsaszín Pitbull, Hétköznapi Csalódások, Kárpátia, Egészséges Fejbőr, Sub Bass Monster, Anonim Mc, Animal Cannibals, Avril Lavigne, Metallica, Iron Maiden, Tankcsapda, Macskanadrág, Magozott Cseresznye, Bon Jovi, Ádok Zoli, Supernem, Rammstein, Nyomorultak, Jézus Krisztus Szupersztár, Zorán, Koncz Zsuzsa, Hobo, Dzsungel könyve, Kalapács, Depresszió, Cross Borns, Hammerfall, Evenesence, Enya, Valahol Európában, Splash, Cpg, Hősök, Prosectura, Prognózis, Alvin és a Mókusok, Junkies, Kesha, Nickelback, Republic, Deák Bill, Ákos, Kispál és a borz, Crystal, Zanzibár, Vénusz, Cool Head Clan, Omen, Belga, 100 Folk Celius, Hair, stb.
Mi a közös ezekben a vegyesen magyar és külföldi, zenekar, énekes, musical és rockopera nevekben? Hogy mindegyik tudott már produkálni legalább egy számot, amit szeretek. A legtöbbjük több tucatot, némelyik egyetlen egyet. És a lista koránt sem teljes, ennél sokkal, de sokkal több zenét, előadót, darabot, zenekart, énekest, együttest, stb. szeretek. Ezek azok voltak, amik elsőre eszembe jutottak, és ezért gondolkodnom se kellett rajtuk.
Mélységesen szánalmasnak találom azokat az embereket, akik képesek a másikat a zenei ízlése miatt utálni. Jól emlékszem az ütésre, amit a Cpg pólós punktól kaptam, amiért Alvin és a Mókusok póló volt rajtam. Nem fogom elfelejteni mennyit szívattak általános és néha középiskolában is, mert rocker voltam. De megérteni nem fogom.
Régebben azért is szerettem a Szigetre járni (amikor még emberi pénztárcára szabtál a jegyeket rá), mert ugyanúgy ott lehettem egy Pokolgép koncerten, mint egy Sub Bass koncerten. Ott sokkal inkább tudtak keveredni a stílusok.
Én egyszerűen értékelem a zenéket. Ha nekem tetszik, lehet az a legcikibb, szar zene, a legprimitívebb szöveggel, és vállalhatatlan előadókkal, én bizony hallgatni fogom.
Utolsó kommentek