XINAF - Az én világom

Néha visszasírom a tegnapi napokhoz hasonló, unalmas napokat...
Ma felkeltem, és gyorsan indultam is találkozni egy volt osztálytásammal, egy igazi punk gyerekkel:)
Jót dumáltunk, de aztán mentem anyukámnak segíteni a postásmelót, mivel ő mit ád ég, postás. Ezzel is végeztem, így készülhettem a Kresz-re, ami türhetően megy:) Majd a holnapi vizsgán meglátjuk. Ma már nem hiszem, hogy msn-re feltolom magam, de ki tudja?
Nézzük a ma megosztandó versemet! Ez egy nagyon hosszú, összetett alkotás lett, de néha ilyen is kell. Nem tipikus vers, az biztos!

Mikor még gyermekszemmel néztem a világba
Nem voltak jóakarók, hogy kiáltsák: hiába!
Felejtsd el az álmokat, fel kéne már nőni
A világ kegyetlen, sokat fogsz szenvedni!
Nem hittem volna nekik, a szépre éheztem
Gyermeki hitemet óvtam, mert féltettem
Tova a gyerekkor, és minden csodája
Emlékét ellepi a múlt komor homálya
Komor bizony, komor, mert tán igaz se volt
Ha jelenből nézed, tőrpenge csak a múlt
Hol érdekelt akkor, a Parlamentbe ki ül?
A pár száz ezer ember, aki télen kihül?
Nem vettem még észre, milyen nagy a nyomor
Nem kérdeztem üvöltve, mikor jön egy jobb kor?
"Döntsd a tőkét, ne siránkozz", megírták már egyszer
Legyen állat az állat, és ember az ember!
A városok kéménye olyan füstöt kavar
Aki csak belélegzi, nem tudja mit akar
Felkelszm dolgozol, végzel és mész haza
És nem jelent már semmit, ha kimondod, hogy "HAZA"
Piros akár a vér, fehér mint a friss hó
A zöld csak a természet, melynek szava hívó
Borzasztóan fáj, mikor azt kell látnom
Hogy süllyed mocsokba szeretett országom!
Kárpátok ölelnek egy ütköző pontot
Magyar harangok zengik el a hangot
Mi azt kiálltja, légy büszke, Magyar!
Ez az ősi föld egy évezredet takar!
Még mindig élünk, bár oly sokan támadtak
Őseink sokszor létünkért harcoltak
Ne feledjük soha, mit üzen a Hon
Hisz nem sokára mi leszünk majd soron


Remélem tetszett, írjatok nyugodtan kritikát!