XINAF - Az én világom

A mai napom jó is volt, és nem is. Kezdeném a rosszal:

Egy jóbarátom teljesen kiakadt. (Nem, és nem. Nem írok nevet, nem mondom meg, ki volt.)
Kicsit túlfeszített egy rugót, és komolyan aggódok. Eddig normális srác volt, de igazából ma semmi sem köti le úgy, hogy azt komolyan élvezze, csak egy két apróság köti le ideig-óráig. Kezdek aggódni. Barátom, ha magadra ismersz, ne haragudj, hogy beleírtalak! Egyszerűen féltelek. Nem ilyen voltál... Nekem semmit sem ártottál, a mi viszonyunk szerintem/remélem töretlen... de nem csak én vagyok ezen a földön. Ilyennek mint ma, nem láttalak soha eddig, és remélem nem is foglak.

A jó:
Ma is találkoztam a lánykával, aki gyakran szóba kerül említés szintjén a blogban. Nos, tömören és röviden rájöttem, hogy gyakrabban szeretnék vele találkozni. Nem írok olyasmit, hogy szerelmes lennék, mert ehhez kevés idő telt el, de azt leírom, hogy olyan lány, akibe bele lehet szeretni. Nekem tetszik, meg amúgy is aranyos:) Sikeresen zavarba is hoztam magam, mivel többször a nyelvemen volt, hogy "Szép vagy." meg "Szerintem aranyos vagy." De ilyen dolgokat kijelenteni szerintem kicsit túlzás lenne. Nem mintha nem lenne szép vagy aranyos, de még csak kétszer találkoztunk, és igazából nem is ismerjük egymást. Mindenesetre mivel ilyen friss ismeretséggel nem mertem ilyen nyiltan bókolni, ezekből a szavakból értelmetlen motyogás lett, amit zavaromban konyögtem magamból...

Összegzés:
Bonyolult az élet. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Elszomorodok, ha azokra az ismerőseimre gondolok, akik álandóan szmorúak, vagy ha eszembe jut a mai történés amiről már írtam... de szívemből nevetnék, és felhőtlennek érzek mindent, ha a lányra gondolok, akivel ma találkoztam...
Ketté fogok szakadni!