Kedves Csaba!
Bízom benne, hogy ezt a levelet is látod onnan, a Mennyek országából, ahol most vagy. Végül is miért ne látnád? Remélem tetszik az EDDA idézet, amit címzésnek választottam.
Úgy döntöttem, mivel gyakran kerültél szóba mostanába, és aludni úgy sem tudok, hogy írok neked egy levelet, amit olvasson el bárki aki akar. Had tudja meg a nagyvilág, hogy élt egyszer egy Krafcsik Csaba ezen a szaros bolygón, ebben a szegény kis országban. Szerintem te se bánnád.
Emlékszem amikor elöszőr találkoztunk. Nagyon nem voltál szimpatikus nekem Csabikám, és szerintem én se neked. Végül is mit láttál volna a hosszúhajú, szegecses övet viselő bördzsekis rockerben? Én sem láttam semmit a nyálas jófiuban. De azon a napon a te közbenjárásoddal, és nem kis munkáddal újra beindult az 1103-as Romzsa Tódor Cserkészcsapat. Ezért köszönettel tartozunk.
Valójában, ha visszagondolok Rád, mindig remekül uralkodtál az érzelmeid felett. Ha szomorú voltál, sokszor észre se vettük amíg nem mondtad. És nekem mondtad, mert a bizalmadba fogadtál. Én tudtam hogy otthon gond van az alkoholal, tudtam hogy a bátyád sokat bánt. Tudtam hogy 14 évesen már erössen dohányzol, és tudtam azt is amikor barátnőd lett. El sem akartam hinni, hogy pont neked. És amikor szakítotatok, és a skinhead bátyja csinálta a balhét, akkor is tőlem kértél segítséget. Na, ezt nem tudtam megadni neked, Csaba. Minden gondodról tudtam, de segíteni nem.
Egészen más voltál, mint mi. Tudtad, hogy Laci bácsinak te voltál a kedvence? Neki rengeteget segítettél, pótolhatatlan voltál.
Álmaid voltak. Gazdag akartál lenni, és jobb ember mint a környezetedben élők. Értettél a pénzhez. És bennem ekkor is megbíztál, és elmondtad nekem a terved, hogy leszel gazdag válalkozó
Kérlek bocsáss meg rengeteg hibámért, amit ellened elkövettem! Amikor lopással vádoltak és nem álltam ki melleted, bár szerintem ezt te nem is tudtad.
Amikor Bugtrooper még kicsi volt, ketten védtük be attól a néhány kötekedő alaktól. Ma már ő védene meg minket. Az emlékek kavargnak bennem, és képtelen vagyok normálisan írni.
Bocsáss meg azért, hogy örültünk ha valahol nem vagy ott. Már hetek óta nem jelentél meg se cserkészeten, se templomba, és mi jókat röhögtünk. Valójában nem értettük meg a modorod, és nem is akartuk megérteni.
Amikor Hentes a telefonba megmondta, hogy meghaltál, majdnem elájultam. Órákon át jártam a várost, mindenféle dalt énekeltem a halálról, hol suttogva, hol ordítva. Kicsit meg is őrültem.
A temetéseden zokogtam. Amikor a síron azt láttam, hogy élt 17 évet... te olyan tiszta voltál... megérdemeltél volna 100-szor ennyit!
Amikor Zoltán atya lezárta a sírt a feltámadásig, bezárult a kapocs, és tudtam hogy te már többé nem jösz vissza.
Te jobban szerettél engem, mint én téged. Amikor végleg elmentél, megtanultam mit jelent a halál. Hogy ilyenkor valaki örökre eltünik az életünkből. Hatalmas veszteség vagy, Csaba. Vigyázz ránk ott fent, ahol már nem fáj semmi!

    Bp. 2008. 03. 01