XINAF - Az én világom

A Társulat botránya több mint 200 olvasót hozott ennek a kb. 20 fős olvasótáború blognak. Egyik szemem sír, a másik nevet: örülök ha soka olvasnak, de nagyon sajnálom hogy ilyen esemény hozta meg az olvasottságot...
Alássan jelentem, van munkám, tegnap aláírtam a szerződést, és hivatalosan is elhelyezkedtem. Kőkemény fitikai munka lesz ez, de teljesen szabályos, be vagyok jelentve, szóval minden remek. Viszont blogot írni kevesebb és kevesebb időm lesz csak... és ez nem jó. Nem a 12 órás munkaidő zavar, hanem az hogy agusztusig fel kell hagyjak a rendszeres szerepjátékkal, koncertre menetellel, és bulikkal.
Viszont motivál, hogy elmondhassam magamról: képes vagyok melózni. Képes vagyok úgy élni, mint az apám, a bátyám, és mások, akik nem íróasztal mögül kapják a fizetést.
Mindenki aki ismer: amikor majd előtörnek belőlem a hisztériás rohamok, mert tele van a tököm, és mert utálok felkelni, és fáradt vagyok, ne hagyjatok megbolondulni! Igenis végig KELL csináljam, magam miatt. Szeptembertől meg megyek újságírónak.
Ez volt az a bejegyzés, amire már kétszer utaltam hogy lesz. 20 évesen elkezdem az életet, amire úgy vágytam az alatt az idő alatt, amíg tanultam. És ami annyira nem hiányzik most... de gondolom mindenki megérti, hogy inkáb a hasam süttetném:) Amúgy sem voltam soha jó szocialista...
No, további szép napot, kedves olvasóm!