XINAF - Az én világom

Csinálom, amit mondanak. Nem fogok többet írni a melómról, majd ha végeztem vele, mindent leírok, egy rendőrségi nyomozó alaposságával. Amire viszont muszáj kitérjek, egy nagyon fontos alapgondolat: a munkások valóban nem ostobák! Nagyon is sok ész szorult beléjük, csak primitívek, és agreszívek. De szerintem senki nem lenne nyugodt X óra fizikai meló mellet.
Boldogan vettem tudomásul, hogy még mindig olvasnak mintegy 40-en. Köszi mindenkinek, nagyon sokat jelent nekem!
Fáradt vagyok. 12 órányi nehéz fizikai munka 3 napom át mindenkit lefárasztana. Ha nem kéne hajnali ötkor kellni, akkor is.
Felmértem az ismerősem blogját. Srácok, csípkedjétek magatokat! Ha én meló után, hullafáradtan tudok blogot írni, akkor ti is! Az ihlet egy idő után jön magától, ha elkezdjük püfölni a klaviatúrát!
Nem kell tömegeket megmozgató bloggernek lenni. Bár a közösségi blogok nagy divatját éljük, ez az egész valójában nem erről szól. Gondolatai mindenkinek vannak, tehát van mit leírni. Nem fogom elhinni, hogy csak és kizűrólag túl személyes dolgok járnak az eszetekben!
Bár ki vagyok én, hogy megmondjam mit csináljatok? Voltaképpen semmi jogon beszólni nektek, de a cél nem is ez. Csak szeretnék friss dolgokat látni, legaláb hetente egyszer.
Sajnos megjelent a szervezetemben egy "leszarom tabletta". Őszinte leszek, ezen sürgősen változtatnom kell. Megvan rá az igen jó okom, amiért így történt ahogy, de ez akkor sem működhet így! Én soha nem tartoztam a gigerlik közé, akik naphosszat a ruházatukkal törődnek, és meló közben nem is érdekel senkit a másik megjelenése, de egy régi jó barátom akivel sikerült végre találkoznom így jelemzett: "úgy nézel ki, mint egy román feketemunkás". Ez azért lehangoló...
No, totálisan szétesett gondolataimat egyelőre berekesztem. Fingom sincs, mikor lesz legközelebb erőm és időm koptatni ezeket a szép fehér gombokat, amiket fekete betük találhatóak, de igyekszem.
Addig is, legyetek jók és szobatiszták!