Házibuliba voltam, mivel egy ismerősöm betöltötte a 20. életévét. A fő tanulságot már le is vontam: soha többet az életben nem iszom fantikannit... soha. Nem az alkohol mennyisége, hanem a minősége hatott rám úgy, mint egy atombomba. Egyszerűen ő nyert, kiütéssel.
Mindenesetre lassan 21 évesen lehetne annyi eszem, hogy nem lépem át a határt, semmi szín alatt.
Beszéltem azzal az emberrel, akiről az elöző bejegyzésem szól. Nem mondom, hogy minden rendben, mert nem. Megbeszéltük a dolgot, és remélem nem hagy majd ez az eset szálkát a viszonyunkban, de... nem tudom.
Nem tudok versenyre járni, mert állandóan költöztetek. Én tényleg nagyon szívesen segítek ha hívnak, de mostmár egy kicsit unom. Mindkét csuklómat meghúztam. Túlvagyok eddig három költöztetésen a csak a nyaram alatt, és még vár rám ÖT!
Persze anyám kollégája a változatosság kedvéért szabadságon van, így hétfőn is a hobbimnak élhetek: dolgozhatok. Két költöztetés között azért jól esik egy kis munka...
Nem akarok költöztetni, nem akarok házibuliba menni, nem akarok dolgozni! Punnyadni akarok, szerepjátékozni akarok, (és legjobban Őt akarom, de ez mellékes...) szóval kis nyugalmat szeretnék.
Bocsánat mindenkitől, de most kezd bennem felmenni a feszültség. Valahol ki kell adjam...