Néha elkövetek nagy hibákat, ilyen történt ma is. Mert nem kellet volna hozzám közel álló személyeket lefegyelmeznem, bemondás alapján. Bár tény, hogy akkor én is hullafáradt voltam. Bocsánatot kéne kérjek, és meg is fogom tenni. Hármo emberről van szó. Ebből egytől már elnézést kértem, a másiktól majd hétfőn megteszem, a harmadiktól viszont valamelyest aggódok. Már csak azért is, mert amikor én legutobb megléptem ezt a gesztust, akkor elég... hogy fogalmazzam... elég tirpák módon reagálta le.
Hamarosan kezdődik az iskolaév. Holnapután, hétfőn lesz a nagy banzaj, és nagyon ajánlom magamnak, hogy jobban csináljam, mint egy évvel ezelött. Több hibát nem szabad elkövetni.
Bocsássatok meg, mindenki! Mindenki, akivel a közelmúltban tapló voltam vagy leszek. De tényleg rohadt feszült vagyok... bármikor csinálhat András cimbora valami stiklit. Tudom, hogy ugrásra készen kell álljak, mert ezt az egészet nem intézheti DrHentes! És mivel jelenleg nincs más, aki ilyen szintü kapcsolatba lenne ezzel az egész helyzettel... nos, itt vagyok. Pattanásig feszült idegekkel, várva, hogy végre vége legyen. Hogy felébredjen az ember, ami a lelkében valahol még mindig kitörni vágyik. De legaláb addig, ameddig nem oldódik meg ez a helyzet. Amíg nem kerül minden kisgyerek a megfelelő helyre, és András nem lép ki az életükből. Legaláb addig, amíg nem lesz újra önmaga.
Végigviszem ezt a dolgot. Nem az én családom, de nagyon fontosak nekem. Nagyon ritkán mondok-írok ilyet, de DrHentes és Morelight olyan emberek, akikért az életemet adnám. És amíg ez a probléma nem nyugszik le, addig én se.
Persze közben tanulok, építem a jövőm. Komolyan. Viszont legaláb eltünt a bennem bujkáló kisördög, ami sürgősen barátnőt keresett magamnak. Nem azt mondom, hogyha most találkoznék életem nagy szerelmével, elhajtanám, de azt igen: amíg az agyam inkáb racionális mint érzelmi alapon dönt, addig nem válalhatok most párkapcsolatot. Mert tanulnom is kell, de közben ott van, hogy bármikor szükség lehet rám. És milyen nőt tennék én ki annak, hogy a randi közepén kapok egy telefont, majd bocsánatkérések sora után rohanni kell, jobb esetben velemtarthat egy családi botrányt megszemlélni...
Szóval igyekszem magam visszafogni, de ha nem sikerül... akkor legyetek velem elnézőek.

Hentes, Morelight, szerintem ide most ne kommenteljetek. Nem írtam nektek semmi ismeretlent, ezeket ti is jól tudjátok. Főleg ez most a külvilágnak szólt...