Az olyan ember, aki képes úgy "felnevelni" a gyerekét, hogy nem szereti, aki képes következetesen és rendszeresen verni, a leggusztustalanabb állatfajta a világon!
Az ilyet vasalt bakancsal kéne agyonrugdalni!
Sajnos annyi ilyen ember van ma szép és dicső társadalmunkban, hogy a média ennek nem áldoz teret. Amíg valakit nem erőszakolnak meg vagy vernek agyon családon belül, addig ez a téma senkit sem érdekel.
Mielött a kedves olvasókl találgatni kezdenének: nem magamról beszélek, és nem is egy ismerősömtől hallottam ilyet. Sajnos ez a jelenség egyáltalán nem ritka. És nem feltétlenül alkoholista követi el. Személy szerint azért érzek ilyenkor már-már engem is megrémítő gyűlöletet ezek ellen a férgek ellen, mert elveszik a gyerekeiktől a család nyujtotta biztonságot. És ha a médiát ez nem érdekli, majd érdekel engem!
Hogy az általam nagyra becsült "Legyetek jók, ha tudtok!" című filmremekből idézzek: "Istenem, hogy lehetséges ez?"
Tényleg, hogyan? Aki házasságban gyermeket nemz, az hogyan képes nem szeretni? Ha szereti, akkor miért veri meg, akár ok nélkül? Vagy mondvacsinált okokkal?
A mai társadalmi állapotokat én egyértelmüen a rossz családi háttér számlájára írom. Az egész írásomat Soós Zoltán idézetével zárnám, ami remekül jellemzi, mit kell átéljen egy XXI. századi fiatal. Sajnos egyre gyakrabban...

"És az össznépi tévémackó
ki tudja, hányszor, ágyba mászik.
Tévé elött horkol a polgár,
s nem tudja: gyermek éjszakázik,
csavarog vagy bandákba kószál.
Pincékben alszanak, vagy lopnak,
vagy lelkük kedves szóért szűköl:
ENGEM A FELNŐTTEK
SZERETNEK,
CSAK APÁM ÚJABB CSAJA
GYŰLÖL!"
(A kölyökért, részlet)