Én azért se fogok kihagyni valamilyen gondolatot a blogomból, mert az másokra nézve káros!
Ha emlékeztek, valahol (elő nem keresem, hogy hol) leírtam, mekkora szívfájdalmam, hogy már nem írhatok le akármit ide. És nemrég, a karácsonyi feszültség közepette rájöttem: bármit leírhatok. Miért kéne nekem minden írásomat publikálnom? Hiszen lehet vázlatba is tenni!
Szóval, bár ti azt hiszitek, hogy lustálkodtam, valójában nem is keveset írtam már.
Sajnos a lelkiállapotom nem állt helyre, de lényegesen jobb, mint az ünnepek alatti. Azért a sok templombajárástól valami a tömjénen kívül is ragad az emberre.

Hamarosan itt az év vége. Most hagyjuk, ki hova megy berugni a szilveszteri partin, inkáb egészen más szempontból közelíteném meg az év végének ünnepét.
Ha módunkban áll a végtelennek tünő alkoholmérgezés mellet pár másodpercig gondolkodni, akkor mindenki pörgesse le magában a 2008-as évet. Az elöző szilvesztertől egészen a mostani szilveszterig. Szerintem tanulságos.
Én elsősorban annak örülök, hogy a sok régi, és nagyon jó társaságom bővült egy új, de szintén nagyon jó társasággal: a Szókratészes hallgatókkal. Bizony-bizony!
Nem mondom, hogy nem szoptam ebben az évben. Hajaj, nem is keveset. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 2008-as év egy különösen szar év volt! Soha, de soha többé nem szeretnék még hasonló válsáhokat sem átélni. Nemhogy átélni, de látni se!
Remélhetőleg nem ez volt idén az utolsó írásom, de nem kizárt, így fogadjátok egyelőre úgy, mint évértékelő írást!
Az újév legyen veletek!