Élt a világban egy néni. Nem volt könnyű élete... 1912-ben született, viharban, az első világháború elött közvetlenül. Végigélte. A másodikat is. Ötvenhatról ne is beszéljünk, vidéki volt szerencsére. A férjét elvitték, börtönben halt meg, a lányát egyedül nevelte. Sikerült tisztességgel férjhezadnia. Dolgozott a saját földjén, a TSZ-ben, és a templomban is, mint harangozó. Ezenkívül állatokat tartott. Minden nap négykor kelt, nyolckor feküdt. 90 éves korában combnyaktörést szenvedett, de fél évre rá már újra járt. Favágás közben esett el, mivel mindig is fával fűtött. 92 éves korában hunyt el, szintén favágás közben. Eröss asszony volt, az újvilág gyümölcsei közül csak egy dolgot szeretett: a kefírt. Szigorú vallásosságban élte le hosszú életét, szigorú böjt idején nem kenyére és vizen élt... hanem SEMMIT nem evett, egészen élete végéig.
Ezek után a génkezelt bioélelmiszerek, a rákot okozó tej, és a welnes életmód elmegy az anyjába! Modern társadalmunk önti magától az extra szuper egészséges dolgokat, bifidus-eszenzist tartalmazó joghurtokat (mindegyik tartalmazza, ez egy emésztő baktérium...), és más szarságokat! Hát menjenek a jó édes anyjukba, a P-vízzel együtt!
A hosszú élet titka nem az, hogy mesterséges vitaminok hadseregeit tömjük magunkba, miközben gusztustalan krémeket kenünk az arcunkra, ügyelve nehogy összekenjük a szemhéjunkra tett uborkát, mindezt az iszapfürdőbe süppedve...
Ez a bizonyos néni a bizonyíték, hogy hittel, szeretettel, és jó szájízzel végzett munkával többre megyünk, mint a vagyonokba kerülő szarságokkal...
A showder klub egyik részébe volt megtalálható az a nagyon frappáns gondolatmenet, ami pont ide illik:
"Mit tegyünk, ha a bőrünk az évek során veszít feszességéből és tartásából? SZARJUK LE!"
Ez a néni boldogabban élt, a maga egyszerüségében, mint a ma élő emberek 90%-a. Éljen a modern, fogyasztói társadalom...