XINAF - Az én világom

Mostanság ez van. Nem megy az alvás. Nem érzek rá indítatást, nem érzek rá késztetést... sok mindent felsorolhatnék, mit nem érzek még...
Az utobbi időben ismét elszaporodtak a gondok. Nem akarom túlcifrázni, de maradjunk annyiban: van kiért agódnom!
Bárcsak az Úr az értésemre adná, hogy mi a szándéka velem! Egyáltalán nem látok tisztán, sőt! Egyre inkáb vaknak érzem magam a saját jövőmmel, a saját sorsommal kapcsolatban.
Az időjárás (borús, szar idő, a napot alig látni, és akkor sem meleg), a politikai helyzet (válság van, lemondott a miniszterelnök, ismét voltak jó kis tüntetések), és a saját problémáim (párkapcsolat/szerelem, mások iránti aggodalom, elégedetlenségem ömmagammal) hármasa alkotta meg valószínüleg ezt a kellemetlen helyzetet...
A legnagyobb kielégülést nekem jelenleg a konditerem jelenti. Ahol a fent említett dolgok mind elvesztik arra a röpke 1-1,5 órára a jelentőségüket. A súlyok alatt izzadva, miközben az izmaim majd szétpatannak, a végén pedig már-már a tüdőemet is kiköpve azt érzem, mintha ez nem is a saját életem lenne. Mintha valaki más válára szakadt volna rá a világ.
Mintha sikeres ember lennék.
A sikert most nem más emberekkel szemben sikeresnek, hanem önmagam elött sikeresnek értem.
Valahogy csak lesz. Valami csak történik. Elöbb-utobb észreveszem a fényt az alagút végén.