"A jellem, amelytől ember az ember
Porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem
A jellem a tartás szóban és tettben."

(Abigél musical: Tiszta jellem, részlet)

Embernek lenni nem csupán annyit jelent, hogy fajilag a homo sapienshez tartozunk, két lábon járunk, van kézügyességünk, és képesek vagyunk a beszédre. Embernek lenni ennél sokkal több.
Képesek vagyunk gátat szabni az ösztöneinknek. Tudatos döntéseket tudunk hozni, el tudjuk különíteni a jót a rossztól, viselni tudjuk tetteink következményét. Alkalmazkodunk a világ szeszélyeihez, társadalmat építünk, átgondoljuk a cselekedeteinket.
Rendelkezünk lélekkel, és ahogy a fenti idézet is tanusítja: jellemmel.
"Oh - sóhajthatunk fel - , ha mindenki ilyen lenne..." Nem állítom, hogy ezeket mindenki folyamatosan pontosan így teszi, hogy mindenki folyamatosan ezek szerint él. De bennünk van a képesség, és a lehetőség, hogy így éljünk. Én vallom, hogy nem minden humán sorolható az ember kategoriába. Aki megkínoz ok nélkül egy állatot, aki kiéli pedofil/nekrofil/nemi erőszak/stb. vágyait, aki "önként, s kéjjel öl", stb. ezek mind nem méltóak az ember kitételre.

"Sok van, mi csodálatos
De az embernél nincs semmi csodálatosabb"
(Idézet az Antigonéból)

Nos igen, az embert talán kiírtani lehetséges, de legyőzni soha. Fajunk évezredek óta létezik, és bízom benne, egyszer majd valóban emberré válhatunk.