Jó eséllyel az utolsó, ha nem az utolsó elötti bejegyzésemet olvassátok, mielött holnap elindulok a cserkésztáborba. Addig is kaptok egy kis útravalót. Legelső és legfontosabb: a tábo ideje alatt, azaz vasárnapig NEM VAGYOK ELÉRHETŐ! Értsd, nem érsz el:
- telefonon
- e-mailben
- msn-en
- kommentek útján
- személyesen
- postai levélen
- és semmilyen más módon SEM!
Ez ellen persze lehet tenni, lehet írni nekem, lehet engem hívni telefonon, lehet e-mailt küldeni, de teljesen felesleges.
Ebből nyílvánvalóan az is lejött, hogy nem tudtam úgy intézni táborvezetőként az életemet, hogy szombaton ráérjek Morelight programjára, amire hívtak Lornával. (Nem írom le, miről van szó, de szerintem mindenki tudja. Viszont sem Morelight, sem Lorna nem publikálta le a blogjába, szóval én sem írom le konkrétan előre. Ja, és Lorna leszedhetné már az én érzelmi zsarolásomra szolgáló bejegyzését, mert kezd nagyon nem aktuálissá válni, a célját meg sosem érte el...) Ezúton és előre is sok sikert kívánok hozzá, és sok boldogságot! Ennél többet nem lehet őszintén kívánni, és valójában ennél többre nincs is szükségetek szerintem. Egy boldog élet mindenre elég.
Nemrég megtanultam, hogy sok hozzám közel álló ember van, és mindegyiknek fájdalmas az elvesztése, pedig az emberi kapcsolatok nagyon összetettek. Hogy mit jelent a barátság, az gyakorlatilag mindenkinél mást. Én persze nemrég még önző módon magamból indultam ki. Mostanra tudom, hogy egyszerűen mást értünk barátság alatt.
Mármint a legtöbekkel. Mert azért van olyan ember, aki ahogy észrevettem, ugyanúgy látja a dolgot, mint én. Aki rádöbbentett, hogy elsőnek magammal kell tisztáznom a dolgokat. Aki felnyitotta a szemem, hogy nem viselhetek ezernyi maszkot. Aki rászánta magát arra is, hogy nagyon kellemetlen dolgokat elmondjon nekem, aminek nagyon nem örültem, de közben elérte, hogy tényleg végiggondoljam. Úgy érzem, sokat segítettél, barátom.
Én most elmegyek cserkésztáborba. Hamarosan kikapcsolódik a telefonom is. Aki érzi a hiányom, még a mai nap folyamán, éjfélig bezáróan hívjon!