Volt nekem a napokban egy nagyon érdekes beszélgetésem. A dolog lényege az volt, hogy fogjam vissza magam, és keressem meg önmagam.
Talán észrevettétek ti is, akikkel napi kapcsolatot tartok, hogy visszafogottabb lettem. Lenyugodtam.
Ismét előjött az a régi szokásom, hogy idézetek kisebb seregét gyüjtögetem, amiket magamra asszociálok. Most kaptok egy példát belőle.
"Bűnön, bánaton, börtönön túl
Talán megsegít az Úr!
Mindenhonnan visszahoztak
Bárhová is mentem.
Bódulat, bűn, börtön, bánat
Elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért
Mindenkinek jár egy élet
Megpróbálom megkeresni azt
Amiért élek"(Deák Bill Gyula - Bűnön, bánaton, börtönön túl)
A bűn, a bódulat és a bánat megvolt nekem is, a börtön pedig max a saját gondolataimban. És hiszem, hogy nem talán segít meg az Úr, hanem biztosan. De a lényeg változatlan.
Az a rész, hogy "mindenhonnan visszahoztak, bárhová is mentem", különösen érdekes. Mert változó, hogy ki hozott vissza. Hogy a családom, Isten, vagy egy barátom.
Kénytelen leszek komolyabban venni az életemet, mert már annyi utolsó esélyt kaptam az élettől, hogy lassan elfogy.
Ez amúgy nem egy szomorú, depreszív írás, bár tűnnek annak. Elégedett vagyok az életem folyásával, és nem cserélnék senkiével.
Utolsó kommentek