Ma élmény volt msn-ezni... gyakorlatilag egyetlen emberrel sikerült üzeneteket váltanom a 9(!) beszélgetőpartnerem közül... óriási élmény...
Ledobott, nem küldte át amit írok, stb.
Mindenkitől bocsánat, amiért nem köszöntem el, de esélytelen volt a dolog. Ezúton is szíves elnézéseteket kérem!

Gondolom senkit sem lep meg, hogy miért utálom én az msn-t. Ezért vagyok ennyire ritkán fent... képtelenség így értelmesen, és komolyan beszélgetni... de ha teljesen tökéletesen működne is, akkor is olyan személytelen...
Az igazán komoly beszélgetésekhez kizárólag a személyes találkozás alkalmas...

Olyan hülye hangulatban vagyok mostanában... igazából én sem tudom értelmezni. Olyan szokatlan, és idegen, és furcsa, és...
Szóval van min gondolkodjam.
Nem vagyok én elég XXI. századi. Utálom a modern technikát, nem is értek hozzá. Nem ismerem a számítógép pontos működését, lassan írok sms-t (önmagában is aláássa, hogy nem értek a modern kütyükhöz), idegbajt kapok a tudattól, hogy msn-re kell menjek...
Nekem még a modern zenekarok sem tetszenek :)

Előre félek, milyen életbe születnek bele majd az én gyerekeim...

Ha kicsit összeszedem magam, és nem este 10 után kezdek blogolni, még az is lehet, hogy tényleg megírom végre a kis gondolatmenetemet a társadalmi különbségekről...

Addig tessék, hangulatzene: