Hétfő reggeli tudósítás 

A Szókratész Képzési Centrum budapesti kirendeltségében az Úr 2009. évében, november havának 30. napján, egy hétfői napon általános újságíró ismeretek címet viselő tantárgy várta az odajáró tanulókat. Ezen tantárgy keretein belül kell megismerniük a hallgatóknak a szakmai csínyját-bínyját. Tanáruk, oktatójuk és mesterük, a Hír televízió munkatársa, Császár Attila, ki szabadidejében adja át tudását a PowerPoint nevű program segítségével.
Ezen a hétfői napon azonban váratlan dolog történt az előadás szokásos rendjében. A PowerPointos dia a végére írt, ezáltal a jegyzetelni való is. Eljött a gyakorlati feladat ideje: a hallgatóknak tudósítást kell írniuk. Császár Attila olyan témát vár a fiataloktól, amihez mindannyian egyaránt értenek. A diákok arcán döbbenet ül. Ők pontosan tudják, hogy ilyen téma gyakorlatilag nem létezik. Egyikük, kit az Úr kegyelméből Nagy Gergely néven tart számon a társadalom, felveti a H1N1 vírust, mint olyan témát, amiben mindenki járatos, de ezt végül elvetik. Rövid hangzavarral egybekötött tanakodás veszi kezdetét. Az oktató szava tesz pontot az i-re: a feladat 30 soros tudósítást írni az óráról.
Elkezdődik a harc az idővel. Fél 11-kor indul a versenyfutás, és délig véget kell érnie.
A nebulók más és más módszereket használnak, hogy könnyítsenek sorsukon. Van, aki fülhallgató segítségével zenét hallgat, így próbálva oldani a feladat által kiváltott görcsös szorongást a lelkében. Van olyan is, aki az internetet veszi elő, és már megírt tudósításokból próbál ötletet meríteni. Akad olyan is, aki a szomszédok a munkájából próbál valami ihletet nyerni. Az ötletek és a megvalósítások is változatosak.
Már folyik a munka, mindenhonnan tisztán hallhatóak a billentyű leütésének megszokott hangjai. Néhányan megdöbbennek a feladat nagyságától. „30 sor? Nekem még csak 4 sorom van!”, és hasonló felhangok hasítanak bele a fojtott hangú eszmecsere és a gépelés kakafóniájába.
A leányzó, ki a hivatalban Csaba Emese néven vagyon bejegyezve figyelmezteti a feszült munka közepette a tanárurat, hogy eltelt a ¾-ed 11. Lejárt a tanító parkolójegye. Császár Attila köszönetet mond, de nem engedélyezi a szünetet, az előzetes megállapodás ellenére sem. Ahogy ő fogalmaz: „Az élet átírta a megállapodást”. A dolgozó ifjak szomorúan emlékeznek vissza pár perccel ezelőttre. Akkor még azt ígérte tanítójuk, hogy amikor ő kimegy befizetni a parkolást, szünetet tart majd. Nekik mégis dolgozniuk kell… Veszelszki Bálint hallgató már nem aggódik. Ő ezen percben fejezte be a munkáját.