XINAF - Az én világom

Sok mindennel adós vagyok nektek. Voltam lelkigyakorlaton és sok más dolog is történt.
A lelkigyakorlat... ezelött soha nem vettem részt, még hasonlón sem. Kruppa Levente atya tartotta. Elöszőr amit meg kell említsek: nagyon, nagyon hiteles volt, amit csinált. Tőle komolyan lehet venni olyan dolgokat, hogy lehet jól élni szegényen, hogy milyen egy jó házasság, hogy mit is jelent, ha valaki pap.
És kb. ez volt az egyetlen kiemelkedően jó élményem az elmúlt időszakban.
Sosem voltam nyávogós tipus, de most nagyon befelhősödött kis világom ege. Olyan, de olyan szívesen leírnék most sok mindent, névvel, és mindennel együtt... abból lenne ám a sértődés! Abból lenne ám a megbántódás! Akkor lennék ám igazán szemét!
Sajnos tényleg az lennék. Ezért nem fogom megcsinálni. Még. Amíg fel nem bosszantanak annyira, hogy válat vonok, leszarom a következményeket, és teszem amit szerintem tennem kell. Aztán lehet szomorkodni, csókolom!
Addig is, írnék pár szót azokhoz, akik már nagyon, de nagyon unják ezeket a fájdalommal telitett, szomorú, depresziós bejegyzéseket: így jártatok!
Az a nagy helyzet, hogy igyekszem minél pozitívabban élni az életemet. Ha társaságban vagyok, akkor inkább jókedvű vagyok. De a gondjaim... azok ám léteznek keményen! Nem vagyok különösebben szerencsétlen ember. Sőt, sokkal szerencsétlenebb flótások is futkosnak körülöttem. Ennek ellenére sok minden megy tönkre körülöttem, én pedig ott vagyok a dolgok közepén, és semmit, de semmit nem tehetek azért, hogy megállítsam a folyamatot!