Egy ismerősömmel beszéltük, hogy lassan révbe érünk. El sem hiszem... hét éve ismerem a jóembert. 15 éves kamaszként ismerkedtünk meg. Most 22 vagyok, és 16 nap múlva államvizsga. Vagy szakvizsga. A lényeg, hogy papírt kapok, és újságíró leszek. Egy nincstelen, álástalan újsáígró.
A tudatomra ébredésem, nevezzük így, 13 évesen kezdődött, mikor a rock útjára léptem. Októberben lesz 10 éve. Jubileum. Meg kell majd ünnepelni.
És ez alatt mi történt?
Elvégeztem az általánost. Majd a középiskolát. Nem vettek fel egyetemre/fősulira. OKJ-ra mentem, onnan kirugtak. Most pedig kapuban vagyok. Szerelmek, balhék, alkohol, koncertek, ezek keresztezték az utam. Megtértem, keresztény vagyok. Igazi rocker sors. 2007. május 5.-én elkezdtem blogolni. Több, mint 3 éve. Ez lesz az 504. bejegyzésem. Hozzászólások száma 535.
Van, ha jól tudom, két olyan írásom a blogomon, ami nem publikus. Amik csak nekem, vagy nekem és még egy embernek szólnak. több, mint 500 kis cikkszerűségben tártam az internet elé Az én világomat. Volt több, mint ezer olvasóm.
Amikor apám ennyi idős volt, mint én, már megvolt a második gyereke. Én persze még pajzán gondolat sem voltam. És végül mégis jöttem, negyedik gyerekként. 10 évvel nővérem után. És akartak. Én pedig köszönöm. Köszönöm, hogy ide születhettem. Köszönöm, hogy megkaptam azt a sok jót. Köszönöm, hogy nem lettem gazdag, fenhéjázó, gőgös divatember, akit csak a külsőségek, és a pénz mozgat. Köszönöm a szenvedést is, amit kaptam és amit kapok, vagy kapni fogok, mert erősebbé tesz. Köszönöm az örömöt, hogy boldogan lélegzem fel. Köszönöm, hogy segíthettem másoknak az évek során, köszönöm, hogy számítanak és számíthatnak rám.
És köszönöm azt is, amiért mindig szenvedtem, hogy nem vagyok egy Adonisz, nem vagyok álmopasi. Köszönöm, mert aki így megszeret, az engem, a személyt fog megszeretni, nem a mázat.
Köszönöm neked, Uram, nektek embertársak!
Egyetlen apróság hiányzik az életem teljessé tételéhez. De ezt nem részletezem. Tudjátok, babonaság, ha kimondom, nem válik valóra. Ugyan nem hiszek ebben, de akkor sem írom le.
Utolsó kommentek