Azt mondják, a vadászat nemes sport. Azt is hallottam, hogy férfias. Én azonban buta vagyok, és nem értem, miért?
Kezdjük az alapoknál: ez hol sport? Pontosan milyen fizikális és szellemi megterhelést jelent lőfegyverrel járni az erdőt, és lőni egy célpontra, ami nem lő vissza?
Aztán: ebben mi nemes van? Sok ember megy, páran hajtják a vadat, és amelyiket felzavarták, azt messziről lelövik. Valóban igazán nemesi dolog ez...
Végül: mi férfias van abban, hogy tűzfegyverrel leszedünk állatokat?
Hobo így fogalmazza meg az egyik dalában a dolgot:
"Felment a függöny, itt van a perc,
Homlokod nedves, nagyokat nyelsz.
Na, fel a fejjel, fegyvert viselsz!
Kockázat nincs, mert úgyis te nyersz."
Kiemelnék egy részletet: "Kockázat nincs, mert úgyis te nyersz."
Nos, akkor kicsit kifejtve:
A vadászat, ami nemes és férfias nem más, mint hogy nagy kaliberű lőfegyverrel, kisegítő személyzettel ellátva lemészárolnak egy nagy adag állatot, és úgy vélik, ők most akkor nagyon kemények. Hát ezúton is üzenem: nem azok.
Ők harcosok akarnak lenni, pedig egyszerű gyilkosok.
Persze megint más, amikor a túlszaporulat miatt erdészeti rendezés folyik. Az ökológiai szükséglet. De aki férfiasságból vadászik, az ragadjon dárdát, baltát, kést, íjjat, és menjen azzal! Nah, baltával és dárdával kiállni a 200 kg-os szarvasbika ellen, az már valami!
Amúgy meg: kapjátok be!
Utolsó kommentek