Most egy régen halogatott írás következik. Igazából már régen meg akartam írni, csak időm sose volt rá. De most pótoljuk.
Kruppa Levente atya mondta hittanon a címben szereplő mondatot: AZ EMBER TÖBB, MINT A BŰNE!
Ezt elemezgetném egy kicsit.
Nem véletlen írja azt a Szentírás, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess"! Mi emberek, mindig csak valakinek a jelenét tudjuk vizsgálni, rosszabb esetben a múltjának egy szeletét. A teljes, komplex embert csak Isten látja.
Ez veszélyes gondolatmenet, tudom. Nehéz arra gondolni, hogy vajon miért lett olyan amilyen, amikor valaki kést fog ránk. Vagy megcsal. Vagy lop tőlünk. és sorolhatnám. Így, emberi lehetőségeink és korlátjaink miatt mi a jó cselekedetek és a rosszak alapján döntünk. Ez alapvetően normális, de elég tökéletlen dolog.
Aki ismer, tudja: vannak rossz pillanataim, amikor nagyon bunkó, vagy nagyon bántó tudok lenni. Néha pedig kifejezetten idegesítő vagyok. Ha valaki egy ilyen időszakban találkozik velem, az nem igazán fog nagyra tartani. Miért tenné? És itt jön be megint, amiről írok:
Az ember több, mint a bűne!
Mondták már nekem, hogy, hogy néhányakkal még csak találkozni sem akarok, ha mégis összefutunk, kedvetlen vagyok. Jó pár ismerősöm kisodródott az életemből, és a tény az tény marad: nem tettem semmit, hogy visszasodródjanak. Kegytelenül mondva: nem voltak elég fontosak.
Feltették nekem a kérdést: de ha valamelyik közüllük felhívna hajnali kettőkor, hogy segítség kell, segítenék neki? Azt válaszoltam, ha tényleg kell, és meg tudom adni, akkor igen.
Ismét kérdeztek: és ha közben simán hülyének néz? Ha nem értékeli segítségemet?
Nos, erre is a már unt mondat a válasz. Nekem az emberen kell segítenem, nem a bűneit osztályoznom.
Persze a jószívüség és a lúzerség nem ugyanaz. Ha úgy érzem, visszaél a segítségemmel, vagy szimplán csak hülyített, akkor elveszítheti a segítségemet egy életre.
Minden emberi sorsnak több oka van. Megvan az oka, amiért engem jó embernek könyvelnek el. Megvan annak is az oka, hogy sokan szeretnek. Nem én vagyok az a nagyon remek csávó, aki ezt így elérte önerőből. Születhettem volna egy rosszabb családba, lehettem volna árva, nőhettem volna fel szeretet nélkül. Lehettek volna olyan barátaim, akik mellett betörök, másokat kirabolok, drogozom. Valójában sok esetben a közvetlen és nem annyira közvetlen környezetünkön múlnak a dolgok. Ezért is több az ember a bűnénél!
Most leírom: ha nem találom meg Istent, ha nincs a sokat szidott Egyház, akkor sokkal, de sokkal rosszabb lennék, mint aki vagyok. Én úgy hiszem, Isten mindenkit hív. Aki nem érzi, de szükségét érezné, érezni akarja, annak talán tudok segíteni én is. Ha nem, annyit mindenkép megtehet, hogy nyit Isten felé.
Szóval, kedves olvasók, mostanság ilyesmi gondolataim vannak. Ha valaki bunkó velem, vagy árt nekem, akkor is ez jut eszembe. Biztosan oka volt rá, hogy tette, amit tett.
Talán ezért 8is) nem érzek már gyűlöletet, vagy akár haragot.
Utolsó kommentek