Úgy érzem, egy év alatt sokat öregedtem... talán túl sokat is.
"Tebenned örvendez, malaszttal teljes, minden teremtmény. Az angyali rendek s az összes emberi nem. Te, megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermekszülött lett, bár öröktől Isten volt. Mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennyeinél ékesebbé tette."
Krétai Szent András imája, amit akkor imádkozott, mikor hittagadásra akarták rákényszeríteni, méghozzá úgy, hogy lassan lefűrészelték a kezét. Ő képes volt ezekben a borzalmas pillanatokban is Isten művének szépségét látni. Én sem maradhatok örökké a lelki télben. Vagyis, hát még benne vagyok, de nem engedem, hogy ezért ne lássam meg a jót! A világ viharában állok tovább, kemény, de igaz, és szeretettel teli hittel!
Utolsó kommentek