Mostanság sok kérdés gyötör. Bizonytalan vagyok, és nem mindig vagyok meggyőződve, mi a helyes, mit kéne cselekedjem. Mit kéne mondjak? Vagy hallgatni kéne?
Az egészben talán az a legrosszabb, hogy igazából nem tudok kihez fordulni bizonyos kérdésekben. Vagyis, ez nem igaz. Nem is egy ember van, akihez bármikor mehetek, és bármit elmondhatok neki. Hálás is vagyok ezért, hogy ennyien mellettem állnak. De olyan, aki tudna is tényleg segíteni, olyan nincs.
Fáradtnak érzem magam. Pedig az én harcaim igazán semmiségek az általam olyan nagyon tisztelt szentek küzdelmeihez képest!
Istenem, irgalmazz nekem! Nézd el gyengeségeimet, és erősíts meg, hogy valódi imával dicsőíthesselek! Terelj, hogy a te utadon járjak, és onnan ne térjek le!
"Nyisd meg Uram, ajkaimat
Szent neved dicséretére
Tisztítsd meg szívemet minden hiábavaló
És vétkes gondolattól!"
Mert tanácsot kéne adjak, és képtelen vagyok rá! Mert a lelkem talán túlságosan érzékeny.
"Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény: / az angyali rendek / s az összes emberi nem. / Te megszentelt hajlék, / lelki édenkert / s a szüzek dicsérete, / kitől megtestesült az Isten, / s gyermekszülött lett, / bár öröktől Isten volt; / mert a te méhedet / égi trónná alkotta, / s bensődet a mennynél / ékesebbé tette. / Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény. / Dicsőség néked!"
Szeresd helyettem is, akit én nem tudok eléggé, Uram!
Utolsó kommentek