Hogy is lehetne megfogalmazni, amit most pénteken, január 6.-án éreztem? Felemelő? Ez tény, de ennél sokkal több.

Mint minden évben, Kocsis Fülöp püspök idén is megszentelte a Dunát, de idén végre én is ott lehettem. Ráadásul ministrálhattam is mellette.
Elmondhatatlanul felemelő érzés egy ilyen szent ember mellet állni, mint Fülöp püspök, de ez az érzés nekem nem volt új, hiszen nemrégiben ministrálhattam Atanáz püspök mellett is.
Szóval, ott voltam, részt vettem rajta, és sok mindentől megtisztultam a szertartás alatt. Aztán elvonultunk a Dunához, hogy elvégezze püspök atya a szertartást.

(Forrás: mno.hu)

Maga a szertartás gyönyörű, bár voltak nehezítő körülmények. Az óriási szél hatására a stég, amin a szertartást végeztük, nagyon kilengett, és néha komolyan úgy éreztem, a vízbe végezzük mind. De különös módon nem zavart a dolog, egy kicsit sem éreztem félelmet arra az eshetőségre, hogy esetleg megfulladok.
Aztán az iszonyú erejű hullámzás miatt, mikor a püspök megáldotta a vizet a hármas gyertyával (a képen a kezembe látható), mindhárom áldásnál elvitt a Duna egy gyertyát, és a végén csak magát a gyertyatartó jutott vissza hozzám.
De ez mind nem nagyon számított. Elmondhatatlanul nagy lelki magasságokba kerültem a csütörtök esti virrasztás, és a pénteki liturgia és vízszentelés alatt.

Nem nagyon találtam a neten anyagot, csak egy helyen, viszont ott videó is van. Ha találtok máshonnan még képeket, vagy videót, írjátok meg kommentbe!