Ez a kép nagyon megihletett, és immáron harmadjára (vagy negyedjére) állok neki bejegyzést írni, gyakorlatilag a kép köré. De rájöttem, hogy túl bonyolítom ezt is, mint annyi más dolgot is.

A lényeg amit ebből az írásból ki akartam hozni, hogy szerintem sok a helytelen gondolat a világban, amely azt firtatja, hogy nekünk, embereknek milyen jogaink vannak az Istennel szemben.Ezt persze nem pont így fogalmazza meg senki sem. Inkább arra van kihegyezve a gondolatmenet, hogy: "nem azzal leszel jó keresztény, ha nem élsz szexuális életet, nem hiszem, hogy az Isten azt akarná, hogy tagadd meg önmagad", stb. Ezzel a hozzáállással nap mint nap találkozom, nem keresztény, szabad keresztény, és sajnos néha mlg katolikusok között is.

Nem szaporítom túl a szót: az, aki vállalta azt a rengeteg szenvedést, és végül a kegyetlen kínhalált, az én lelkem üdvösségéért, az tőlem bármit kérhet. Nem hiszem, hogy előjogaim lennék az Úrral szembe, és nem hiszem, hogy az Isten kevésbé lenne jó azért, mert olyan döntéseket hoz, amit nem értek, vagy nem értek vele kapásból egyet.

Én rengeteget kérek az Úrtól, és töredékét sem adja meg, vagy nem úgy, ahogy szeretném. De valószínűleg a hiba nem benne van, hanem bennem. Ezt kell felismerni, és átgondolni. És amit nem szabad elfelejtenem: a rengeteg dolgot, amit viszont megad, néha tökéletesebben, mint ahogy én kértem.

"Boldog ember, ki nem a bűn útját járja,
És a zúgolódók székén nem ül!
Hanem az Úr törvényében teliik kedve,
És éjjel nappal az Ő törvényein elmélkedik!"