Ismeritek a klasszikus viccet?
"A Mennyországban jobb a klíma, de a pokolban több az ismerős!"
Nemrégiben erről nagyon jól beszélt Kruppa Levente atya. Vagyis, a Menny és a Pokol témájáról. Ismételten nem kísérlem meg az ország egyik legjobb szónokának a stílusát visszaadni, de a lényeget leírom, amolyan Xinafosan.
Mennyország
Ezt az emberek nem tudják igazából jól ábrázolni. Általában angyalkákat látunk a képeken, ha véletlen egy szekta kiadvány akadt a kezünkben, akkor debilen mosolygó szenteket is. Mindenhol puha, vattaszerű felhők, vagy gyomorforgatóan cuki ligetek, kis patakokkal.
Hát, nem tudom... ez nem volt olyan igazán vonzó a számomra...
A legnagyobb baj az, hogy az ember nem tudja elképzelni az örökké tartó boldogságot, míg az örökké tartó szenvedést lényegesen könnyebben felfogja az agyunk.
Amit itt le kell szögeznem: a Mennyország nem unalmas! Ugyanis ez egy gyakori kérdés: "mi a fenét fogok én ott csinálni?" Hiszen pia, cigi, szex, stb. jó eséllyel nincsenek ott.
Az üdvösség nem egy passzív lét, hanem nagyon is aktív! Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy nem csak a lélek, hanem a test is feltámad... persze nem abban a formában, ahogy elment. Ugyanis meghalni lehet öregedésben, betegségben, méregtől, erőszakos halállal... de valahogy sem a betegségtől meggyötört testem, sem egy baltával széthasított fejű test nem lenne olyan igazán boldogító egy örökkévalóságon át...
Tehát, a test is feltámad, de a legtökéletesebb állapotában, ami kihozható lehet belőle. Testi hibák nélkül, a legideálisabb korban, úgy, hogy nincsenek nyomorékok, fogyatékosok, sérültek, torzak, csúnyák...
Persze, kanyarodjunk vissza az örökké tartó boldogsághoz.
Szóval, ha valaki volt már szerelmes, az el fogja tudni képzelni a következőt:
Amikor a szerelmeddel vagy, és boldogságot érzel, pedig hozzá sem nyúlsz, a kezét se fogod meg, sőt, talán ébren sincs, de melletted van... és nem történik semmi, mégis, azt kívánod, bárcsak örökké tartana ez az érzés...
Na, ennél valamivel jobb vár ránk a Mennyországban.
Pokol
A pokol sokkal egyszerűbb. Az ember ott van, egyedül, és mindent és mindenkit gyűlöl. Pontosan tudja, hogy saját hibájából van itt, nem az Isten szúrt ki vele, ezért egyedül ő a felelős. És soha, de soha nem fog már változni semmi.
Nincsenek a viccekben ábrázolt nagy orgiák, kábítószer partik, ivászat, Nincsen duhajkodás a haverokkal. Nincsenek haverok sem... egyedül vagy, és csak a félelem, a gyűlölet, a harag van veled. És nem segít már senki. Örökké ez lesz a sorsod.
Egyetlen dolog vigasztalhat minket:
Az Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön "
De ehhez fontos, hogy mi is akarjunk úgymond üdvözölni. Ezért vagyunk még katolikusok (és ortodoxok) szerencsések, hogy gyónhatunk. Mert a közhiedelemmel ellentétben nekünk nem muszáj, hanem szabad! És így tudhatjuk, hogy egyes bűneinkért már megbocsájtott az Isten. Hát kérjük sokszor az ő megbocsátását, hiszen sokszor ártunk neki a bűneinkkel!
"Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!"
Utolsó kommentek