A templom Isten háza. Már kereszténységem bölcsőjében a fejembe verték ezt a mondatot. De hogy mit jelent, azt három templomban tapasztaltam meg eddig.
Érdekes, hogy pont három felekezet templomában, egy római katolikus, egy görögkatolikus, és egy ortodox templomban éreztem eddig azt, hogy "itthon vagyok, az én Uram mellett, aki itt van velem, testileg is". Ezek a templomok igen különlegesek a szívemnek, hiszen elég őket csak kívülről látnom, és máris érzem, hogy "velünk az Isten".

Római katolikus - Kassai téri Szentlélek templom

Ennek valószínűleg Mogyee fog igazán örülni, hiszen ő is ide tartozik. A templomnak különlegessége, hogy nincs valódi templom tornya (majd Mogyee leírja kommentbe, hogy miért). Az én szememben ez egy hatalmas bástyája Istennek, ahogy méltóságteljesen kiemelkedik Budapest szürke átlagából.
Páran tudják, hogy ha a környéken van valamiért dolgom, feltétlen felkeresem, akár csak egy keresztvetés erejére ezt a templomot.
Azért ezt a képet raktam ki, mert ritkán jutok el addig, hogy belépjek a kapuján (bár már megtörtént), így ez a templom nekem főleg kívülről közvetítette az Úr kegyelmét.
Bár az evangélikusok szokták használni, ide illik a bibliai idézet: "Erőss vár a mi Istenünk!"

Görögkatolikus - Máriapócsi Szent Mihály kegytemplom (Bazilika)

Nincs magyar görögkatolikus, akinek a szíve nem dobbanna nagyot, mikor meghallja ezt a szót: Máriapócs. Hiszen itt könnyezett a szűzanya ikonja, itt adott égi jelent az Istenszülő!
Ha görögkatolikus vagy, ide mindig hazatérsz!

Mikor hosszú gyaloglás után (már kétszer mentem le Nyíregyházáról Máriapócsra, volt hogy egyedül, volt hogy baráttal) megpillantod a kegytemplomot, újult erővel mész tovább, de mikor megérkezel, akkor sem lepihensz, hanem rohansz az ikonhoz...

"Te benned örvendez, malaszttal teljes minden teremtmény. Az angyali rendek, és az összes mennybeliek. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert..."

Ortodox - Petőfi téri Istenszülő elhunyta Nagyboldogasszony székesegyház

A kép sajnos elég kicsi, de egyszerűen képtelenség jobbat találni... (a jobb klik- kép megjelenítése talán segít!) Erről a templomról mindenképpen belső képet akartam kitenni, mivel külsőre nem különösebben szép. De amikor egyszer beléptem, kíváncsiságból, az Isten jelenléte úgy megérintet, hogy szívem szerint azonnal a földre borultam volna. Ezt nem tettem meg, de könnyű szívvel, és boldogan végeztem meghajlásos metániát az ikonok előtt. Engem teljes valómban érintet meg, az ikonok szinte beszélnek hozzám, és ösztönösen halkulok el, nem akaratlagosan, mint a legtöbb templomba.

Görögkatolikusként valahol a római katolikusok és az ortodoxok között helyezkedik el az ember. Ez a három templom úgy játszik fontos szerepet az életemben, hogy én egyikhez sem tartozom, mégis, ha valamelyikbe megyek, nem azt érzem, hogy "itt vagyok", hanem azt: megérkeztem. Itthon vagyok! És már jön is az imádság a szívemből a számra, megdöbbentően könnyen.