És feltámadt!

Minden évben megemlékezünk erről. Krisztus urunk feltámad hallottaiból. Egyszer már megsértődtek ezen a kijelentésemen, de fenntartom: ezt az örömöt nem keresztény ember sosem érezheti át.

Ahogy a nagypénteki gyászt sem, ami belemar a szívbe, és nem engedi... egészen eddig. Mikor elkezdődik a szertartás...

"FÖLTÁMADT KRISZTUS HALLOTTAIBÓL,
LEGYŐZTE HALÁLLAL A HALÁLT
ÉS A SÍRBAN LÉVŐKNEK ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT"

Hogy is lehetne leírni, amit a keresztény érez ekkor?
Hogy írhatnánk le a boldogságot? Hogy adhatjuk át másoknak is azt a fényt, ami ilyenkor bensőkből árad? Hiszen feltámadott!
És mióta alászállt, és megtörte az alvilág hatalmát, és kiszabadította a kárhozott lelkeket, azóta a halál már nem uralkodik rajtunk. Persze, meghalni senki sem akar, de ha eljön mégis a pillanat, már nem kell rettegnünk, nem kell szűkölnünk. Hiszen a túloldalon Krisztus vár. És akkor is vár, ha szembefordultunk vele. Ha elutasítottuk. Mert csökönyösen az üdvösségünket akarja.

Mennyire borzasztó lehetett a híres hírhedt Vérvörös Húsvét.

De most örülni és vigadni kell, mert FÖLTÁMADT KRISZTUS!