Görögkatolikusság... se nem római katolikus, se nem ortodox. Teológiájuk a Katolikus Egyházé, de szertartásaik az ortodox hagyományok szerint vannak...

Az ortodox hagyományok szerint vannak?

És itt meg is oszlik a közvélemény. Legalábbis a magyarországi helyzet egészen biztosan. Lévén, hogy a püspökeink (Fülöp és Atanáz püspökök) egyértelműen az ŐSI (azaz, ősi, azaz nem 100 éves, hanem ősi) hagyományok felé vezetnék az Egyházat. Igen ám, de a papság, és a hívek egy része nemhogy nem támogatja ezeket a törekvéseket, de ha teheti, konkrétan szembe is megy velük. (Pl. nagyböjtben esküvőt tartani, nagy esti zsolozsma helyett éjféli misére menni, stb.) A papság másik fele alkalmazkodik, a nép nagyobbik felének pedig teljesen mindegy, hányszor hajol meg a pap, ha szép a szertartás, megszereti.

Kérdés, mivel teszünk jobbat a Katolikus Egyháznak? Azzal, ha a görögkatolikus szentliturgia olyan, mint egy full extrás római mise, más ruhában, és más énekekkel? Vagy azzal, ha ősi. keleti szertartásunkat éljük meg a Katolikus Egyházon belül, így benntarthatjuk azokat a híveket is, akik vonzódnak a keleti lelkiség felé?

Olvasom több helyen is, hogy "XY püspök (Fülöp és/vagy Atanáz, lehet választani), vagy XY atya így meg úgy viselkedik, és ez már túl ortodox, és inkább járok római katolikus misére, mert az közelebb áll hozzám..." meg hasonlókat.
Erre annyit lehet mondani, hogy fájó szívvel hallom... viszont az Egyház nem demokratikus intézmény. Szép is lenne, ha közönség szavazással döntenének a hívek a különböző kérdésekben! Volt régebben ilyen, hogy fontos vallási kérdésekben közösségszavazás döntött...
"Melyiket bocsássam szabadon, a rablógyilkos Barabást, vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
És a nép döntött...

De!
Szerintem, aki nem alapvetően ellenséges a keleti lelkiséggel szemben, ÉS fontos neki az Isteni Szent Liturgia (tehát nem csak egy vasárnapi program, a reggeli és az ebéd között), az ritkán jön ki egy ilyen szertartásról, hogy "hát ez borzasztó volt"!

A húsvéti feltámadási szertartást, és utána a liturgiát, ezen a húsvéton a szórvány központban élhettem át, Baán atya vezetésével. Hajnali ötkor kezdődött a szertartás, nem díszes templomban, hanem egy kis pincéből kialakított kápolnában. Volt velünk 3 római katolikus testvér, akik részt vettek előző nap este a saját egyházközségük szertartásain, és utána pár óra alvás után eljöttek hozzánk is.
Miért?
Nem volt talán nekik elég a római? Nem szeretik a saját rítusukat? Nem szeretnek aludni? Egy feltámadás nem volt nekik elég?
Ugye mind érezhetjük, hogy nem erről van szó...
Pusztán, egy teljes mértékben elvégzett feltámadási, majd egy teljes mértékben elvégzett Aranyszájú Szent János liturgiája annyira, de annyira más, mint amihez hozzászoktak, hogy kíváncsiak voltak.
Anélkül, hogy kisebbíteném a nyugati egyház érdemeit, elmondhatjuk: az ősi liturgiánk, amit ránk hagyományozott Aranyszájú Szent János, egy egészen különleges lelki élményt ad, a nyitott szívvel közeledőknek! Nem nagyobbat, mint egy tisztességesen elvégzett római mise, hanem egészen mást. Keletről áramlik belőle a fény, nem nyugatról.

Ezek a szertartások le voltak "pucolva". Gyakorlatilag a római katolikus elemeket kihagyva, de a Katolikus Egyház minden rendelkezését megtartva lett elvégezve.

Jó kérdés, hogy ha egy díszes "görög rítusú római katolikus szentmisét" tartottunk volna, vajon arra is eljöttek volna római testvéreink? Gondolom nem. Miért tették volna? Hiszen náluk is majdnem ugyanilyen...

Én úgy gondolom, hogy a Katolikus Egyház annál gazdagabb, minél színesebb. Minél többféle szertartást találnak meg benne az emberek, annál több hívő csatlakozhat hozzá.

Nem azt mondom, hogy a görögkatolikus papoknak mind 100% keleti liturgiát kell végezniük. Nem azt mondom, hogy csak az a jó pap, aki szakállas, és sokszor vet keresztet.
Azt mondom, hogy ősi hagyományaink értékes kincsek, amiket minél inkább meg kéne őriznünk. Mert ha egy görögkatolikus liturgiát így fejez be a pap:
"A szentmise véget ért, küldetést kaptatok, menjetek békével" (megtörtént sztori, nem én találtam ki!), az nem alkalmazkodás nyugati testvéreinkhez, hanem beolvadás.

És ezen van a hangsúly. Alkalmazkodjunk egymáshoz, természetesen. De ha a Görögkatolikus Egyház szinte minden elemében beolvad a rómaiba, az nagy veszteség. Nem csak nekünk, de az egész Katolikus Egyháznak.

Nagy szerencse, hogy a Szentszék és Benedek pápa olyan püspököket adott nekünk, magyar görögkatolikusoknak, akik megélik, és igénylik az ősi szertartásainkat és keleti lelkiségünket!

"Tartsd meg Isten szentatyánkat
Krisztusnak helytartóját!"