A hivatkozott írásnak egy részére mezeinewsee hívta fel a figyelmem. Később ráleltem az egész írásra, az Ortodox Szemle hasábjain.
Érdemes elolvasni, egy részt leközlök belőle (amit mezeinewsee mutatott), mert eszembe juttatott pár gondolatot:
Vaszilij Jermakov atya (1927-2007) szavai a papságról (részlet)
„Sokan azt hiszik, hogy a pap a világiakkal szemben rendelkezik valamiféle privilégiummal vagy különleges kegyelemmel. Szomorú, de így gondolkodik a papság többsége.Én viszont azt mondom neked, hogy a papnak egy privilégiuma van: legyen szolgája mindenkinek egész élete során, akivel a nap 24 órájában találkozik. Isten nem ad nekünk szabadnapokat és szabadságot. Ha nincs kedved, akkor is menj és szolgálj. Fájnak a lábaid, fáj a hátad: menj és szolgálj. Családi problémáid vannak, akkor is menj és szolgálj! Ezt követeli meg tőled az Úr és az Evangélium. Ha nincs benned ilyen hozzáállás – hogy egész életedet az emberek szolgálatában áldozd fel – akkor inkább válassz valami más elfoglaltságot, ne merd magadra venni Krisztus igáját."
Kiemelések tőlem.
Ez az idézet annyira szépen, annyira gyönyörűen megfogalmazza, miről kell szóljon a papság... és nem, itt nincs "kéne". Kell.
Akár keleti, akár nyugati, akár ortodox, akár katolikus pap valaki, minden út ide kell vezessen.
De, kedves testvérek, a laikus, templomba járó hívek is gyakran félreértik a papság lényegét. Tisztáznék pár dolgot:
- A pap nem pszichológus, és nem lelki szemetesláda. Persze, hasznos ha valaki lelki beszélgetést folytat gyakran, és még jobb, ha rendszeresen egy pappal. De ezeknek valóban a lélek üdvére kell válnia. Sajnos sokan azért járnak paphoz beszélgetni (vagy még rosszabb: azért járnak gyónni), hogy valakinek végre elmondhassák a mindennapi gondjaikat. Erre valók alapesetben a barátok, rokonok, és legvégső esetben a szakember. Ja, igen, a a pszichológus drága, a pap ingyen van...
- A papnak nem az a dolga, hogy hittant tartson! Természetesen ettől még tarthat, sőt! Lehet kiemelkedően jó, egy jól magyarázó, a hit tudományában képben lévő pap hittanja. De elsősorban nem "ezért van".
- Végkép nem azért van, hogy lebeszélje a fiatalokat a korai szexről! Régen rossz, ha a papban erkölcs-rendészt látunk!
- Ehhez kötődik: nem is azért van ám, hogy fenyegessük vele a gyerekeket. Na, ettől teljesen készen vagyok. "Mit fog szólni hozzá a pap bácsi?" Hát mit szóljon?
- És végül: még csak nem is a nevelés az elsődleges feladata. Ez inkább egyfajta velejáró, amit nem nagyon lehet kikerülni, de ez bizony elsősorban a szülők dolga lenne...
Ugyanis: a pap szolgál. Ahogy azt fentebb olvastuk. De nem szolga! Önként vállalta Krisztus igáját. Krisztus igáját igen, de a mi lelki és társadalmi igényeink kielégítését nem! Nem bizony...
Elsősorban az a pap dolga, hogy Krisztust közvetítse az emberek felé. És ebben benne van Vaszilij Jermakov atya szolgálatra való felhívása. Hiszen Krisztus maga is szolgált! És benne van, hogy a pap szolgáltathatja ki a szentségeket!
A pap által részesülhetünk Krisztus megbocsátásában. Ő közvetíti Krisztus akaratát, ami átlényegíti a kenyeret és a bort a mi Urunk testévé és vérévé! A papon keresztül adja Isten az áldását áldását egy férfi és egy nő közös életére. Halálveszélyben is rajta keresztül nyilvánul meg az Úr lelket-testet gyógyító, bűnöket feloldó, kínokat enyhítő akarata. A keleti szertartásnál még a Szentlélek is a pap által küldi el az ajándékait.
És igen, a pap az (normál esetben), akihez elmehetsz, ha lelki beszélgetésre van szükséged. Aki beavatja az érdeklődőt hitünk tanaiba. Aki látogatja a betegeket, a börtönben lévőket...
És tesz még ezernyi más dolgot. Igen, ez is benne van. A szolgálat. A pap privilégiuma.
Érdekes kérdéseket vett fel, amikor egy felszentelt pap visszaél a helyzetével. Gondolok itt akár a pedofíliára, akár a kierőszakolt tekintélyre, vagy a hívekkel való visszataszító viselkedésre. Összefoglalva: a szeretetlenségre. Isten maga a szeretet, a pap pedig Krisztus ikonja!
Nem az én, és nem a mi dolgunk megítélni, ki a jó pap, és ki nem az. De abban biztos vagyok, hogy aki visszaélt a Szentháromságtól és az Anyaszentegyháztól kapott kegyelemmel, annak nem lennék a helyében a túlvilágon, mikor az Úr ítélőszéke előtt áll.
(Optyinai Vaszilij atya - ő örömmel tudott szolgálni)
Utolsó kommentek