Nemrég beszélgettünk egy nagyon kedves ismerősömmel a párkapcsolatokról. Eszembe jutott pár dolog, így most erről körmölnék. Igazság szerint ezek elég általános dolgok, szerintem nem csak a pár, de minden emberi kapcsolatra igaz.
Szóval, mik is egy kapcsolatban a legfontosabb dolgok?
Szeretet
No, itt mondjuk meg kell határozni, hogy milyen a kapcsolat lényege, hiszen egy párkapcsolatban és egy testvéri kapcsolatban pl. egészen másmilyen kell legyen ez a bizonyos szeretet.
De ettől függetlenül, bizony alapkövetelmény! Nem akarom túlmagyarázni, aki nem tudja, mi a szeretet, az nem egy blogból fogja megtanulni.
Hűség
Eredetileg arra gondoltam, ez benne van a szeretetben. Mert ugye, ha valakit szeretek, azt el nem árulom. Párkapcsolaton belül pedig egy megcsalásnál nincs nagyobb árulás! Ennek ellenére külön vettem, mert sokszor láttam olyat, amikor így gondolkodik az egyik fél: "Szeretem, és sose hagynám el, de megcsaltam, és nem bántam meg. Többé nem fog előfordulni, az én életemben ő az egyetlen, csak hát..."
Bár ez is fontos követelmény minden kapcsolatban, de a párkapcsolatot itt ki kellett emelnem. Valahogy ott gyakrabban jön elő problémaként ennek hiánya, mint egy baráti, vagy haveri közegben. Mondjuk a család egy érdekes példa, hiszen ott pont a szerelem miatt előjöhet. És ezalatt nem azt értem, hogy a csöpp kis gyermek elköltözik, juj, ez árulás, e hűtlenség, "The family ist most important!", stb... Hanem, amikor az áldott jó lélek rá se néz hónapokig, évekig idős szüleire, mert ő új életet kezdett, neki saját családja van. Hát süsd meg, majd emlékezz erre, mikor a sarjad le se szar 30 év múlva...
Tisztelet
Erre lehetne mondani, hogy ez is része a szeretetnek, de sajnos ez nem így van. Hiszen egy fogyatékost is lehet, sőt, kell is szeretni, de nem hiszem, hogy tisztelni tudnék valakit, aki esetleg képtelen 10 értelme szót kinyögni...
Viszont egyenrangú felek esetén, mint a barátság, vagy a párkapcsolat, elengedhetetlen. És ez bizony azt jelenti, hogy képes vagyok elfogadni, hogy a véleményem nem egyedülálló, másnak is lehet, és elképzelhető, hogy nem egyezik az enyémmel. És ráadásul, ennek ellenére, nem mondom rá csípőből, hogy hülyeség.
Ide sorolom az alkalmazkodást a másikhoz témáját is. Szerintem ugyanis, hogy a saját életem megszokásaiból engedjek egy idegen szokás kedvéért, a szertett mellé tisztelet is kell. A macskánkat, Frigyest nagyon szeretem, de ennek ellenére nem engedem, hogy bent legyen a szobámba, ha aludni akarok. Ellenben, ha egy sátorba alszom valakivel táborba, akkor ALKALMAZKODOM hozzá, TISZTELETBEN tartom az intim terét.
Megbecsülés
"He? Ez nem azonos a tisztelettel?" De nem ám!
Hány olyan tanárom volt, akit becsültem, mert rendes volt, és sokat tudott, de nem tiszteltem, mert nem tudott előttem tekintélyt szerzeni... még a Szókratészben, az Újságíró képzésen is volt ilyen. De olyan tanárom is akadt, akit tiszteltem, de nem becsültem különösebben. A határ elég vékony, ahogy fent írtam, az esetek legnagyobb részében együtt járnak, nehéz meghúzni a pontos vonalat. De mindkettőre szükség van.
Valójában azonban semmi szükség magasztos szavak kiemelésére. A recept egyszerű: egyenrangú felek esetén egyenrangúként kell bánni a másikkal.
Persze vannak mindenhol alá-fölé rendelt viszonyok. A családban a szülők alapesetben több tiszteletet és megbecsülést kapnak, a baráti körben szokott lenni egy-két vezér egyéniség, akit vagy jobban becsülnek, vagy jobban tisztelnek, vagy jobban szeretnek a többiek, mint egymást, esetleg ezeknek vegyes kombinációja, vagy akár mind a 3 egyszerre. De hogy hűségesebbek hozzá, mint egymáshoz, az biztos. És szerintem egy normális párkapcsolatban a férfi a domináns. Nem azért, mert zsarnok, hanem mert így a másik fél NŐ tud lenni, ami a nemi szerepe, és ezáltal sokkal boldogabb és felszabadultabb lehet. De itt pl. elvárható, hogy dominancia ide, dominancia oda, a fenti jellemzők nagyjából egyformán oszoljanak el a két fél között. Igen, két fél, nem működik több szereplővel, maximum, ha az Isten a harmadik, de neki mindezekből maximális jár, tehát nem egy kategória velünk.
Sokszor hallom, hogy a fiatalok nem tisztelik az idősebbeket... és sokszor azt látom, hogy nagyon is igazuk van. Szóval, nehéz tisztelni azt a nénit, aki képes akár közelharcot folytatni egy ülőhelyért egy másik nénivel a buszon, és közben hangosan szidalmaznia másikat...
Ismertem egy angol tanárt, aki úgy járt bulizni, hogy berúgott, mint az állat, és a szórakozóhely közepén elkezdte pörgetni a falloszt. No, ő húszas évei közepén járt, és gimiseket tanított. Mégis, mit tiszteljen rajta egy diákja, aki így látja? Vagy mit tiszteljen valaki olyan szülőn, aki úgy bánik a "párjával", mint egy utolsó szemétkupaccal? Hiszen egymást sem tisztelik! A gyerekek nem hülyék, gyorsan átlátják, hogy a felnőttek hogy bánnak egymással, és pillanatok alatt megszületik rólunk az ítélet...
Szóval, a társas kapcsolatokkal óvatosan, mert nem csak a saját, de a következő, és az utánuk következő generációra is hatással lehetünk...
"Többet, jobban törődjetek velünk,
Mert eljön az a nap, mikor mi is felnövünk
HA NEM NEVELTEK JÓL, AKKOR MAJD ROSSZABBAK LESZÜNK!"
(Halász Judit - Minden felnőtt volt egyszer gyerek)
Utolsó kommentek