Nagyon régen, még a blog indulásakor, ez volt az egyik legfelkapottabb témám. Most nincs kedvem linkelni, a lényeg, hogy a hazáról, a hazaszeretetről meg úgy általában a magyarság kérdéséről rengeteg írásom született. Később ezek elmaradtak, de eljött az idő, hogy mint hamvából a főnix, értekezzek kicsit róla.
Első lépésként, tisztázni szeretnék valamit: egy ember jó magyarságának NEM feltétele a jobboldali értékrend. Ezt sokan nem így gondolják, és ezzel sincs baj, hisz szabad országban élünk. Én azonban (és ez az én blogom), határozottan így látom. Ezen kívül, senki sem lesz rendesebb magyar ember attól, ha nemzeti, vagy irredenta jelképekkel pakolja körül magát. Bezony, kedves turbómagyar testvéreim, az Árpádsáv nem tesz jobban magyarrá, hiszen lazán kihagytál X további történelmi lobogót. Furcsa is nekem, hogy a nemzeti rendezvényeken csak Árpádsáv, és a trikolor lobogót látom. Hol van a többi? Vagy azok miért nem fontosak, ha ennek az Árpádsáv dolognak TÉNYLEG semmi köze a Nyilas ideológiához?
Igazából az is kevéssé zavarna, ha valaki azt mondaná: "azért az Árpádsávos lobogót választom, mert ezt használta alapjának Szálasi Ferenc is, és én egyetértek vele!" Ez egy tiszta dolog. Lényegtelen, egyetértek-e a nyilasokkal. Viszont ez a "nem, nekünk közünk sincs hozzájuk, de jaj, valamiért a huszár, a honvéd, vagy a Rákóczi zászló mindig otthon marad" dolog nekem elég unszimpatikus.
De nem fejtegetem tovább a "mitől nem lesz valaki magyar" témakőrt. Inkább rátérek arra, mitől lesz! Azon túl, hogy magyar állampolgár, mert az a hivatalos része, ez most nem számít.
1. Magyar akar lenni, magyarnak érzi magát. Ez egy alapvetően fontos dolog, mondhatni alap.
2. Ismeri és szereti a magyar kultúrát, irodalmat, történelmet, a nyelvtant, és a többit, ami a magyarsággal jár.
3. A hazáért cselekszik. Pl. nem csal adót. Betartja a törvényeit. Nem tanul csak azért tovább, hogy ne kelljen dolgozzon.
Nagyjából ennyi.
Nem vagyok népszerű az elméletemmel, de én személy szerint a szavazati jogot Magyarországon adózott jövedelemhez, vagy saját jogú (öregségi vagy rokkant) nyugdíjhoz kötném. Bizony. Ugyanis mivégre ugat bele valaki a választásba, aki nem tesz (és nem tett) be az államkasszába semmit?
Ugyanis a magyarságnak része az is, hogy teszek az államkasszába, még akkor is, ha a harmadik diplomáért tanulni sokkal kényelmesebb. És nem 8 év alatt végzek el egy egyetemet, mert tanulok, és nem bukom meg. Meg ilyenek. Tehát mielőbb munkába állok a felhalmozott tudásommal, itthon.
Jah, még valami: a magyarságnak NEM ellentéte a zsidó, a cigány, és a kommunista sem! Mosolyogtató, amikor tizen-huszonéves csipszarok hazaárulóznak le egy ötvenes éveiben járó mszp szavazót, mert büdös komcsi. Főleg, ha a tizen-huszonéves csipszar még egy napot nem dolgozott főállásba, az általa hazaárulózott ember pedig akár 30-40 évet is lehúzott a melóban. És adózott, amiből ez a kis tökkelütött tanulhat.
Nem az a baj amúgy, ha valaki tanul. Ez nagyon hasznos, mert a hazának szüksége van jól képzett emberekre. A baj akkor van, ha tanul, mert dolgozni kényelmetlen, meg mert derogálna alkalmazottnak lenni, utasítgatni jobb. Na, EZ már baj.
Én magyar vagyok-e?
Igen. Az vagyok. Még származásilag is. A családomban ugyanis, mint kiderült, több száz alatt se tűn fel egy csipetnyi kis cigány vagy zsidó vér sem, ellentétben pl. Szegedi Csanáddal. Magyar zenét hallgatok (többségében), bár ismerek külföldi előadókat. Magyar verseket olvasok (többségében), bár ismerek külföldi költőket. Nem szándékozom külföldre menni dolgozni sem. Szeretem a hazámat. Büszke vagyok a sikereinkre, és nem próbálom jobb fényben feltüntetni a történelmünket, mint amilyen. Hiszen a haza szeretetében az is benne van, hogy ismerem a rossz oldalát is.
Leközöltem már a verset, de leközlöm újra:
Ady Endre: Én nem vagyok magyar?
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)
Mert nem szavaznék a jobbikra, de még a fideszre sem, én nem vagyok magyar? Mert nem fogadom el, hogy Jézus magyar volt, én nem vagyok magyar? Mert nem hiszek abban, hogy a zsidók vagy a szabadkőművesek egy titkos összeesküvés révén próbálják uralni a világot, én nem vagyok magyar? Mert az Árpád-sáv nem kedves nekem annyira, mint a Piros-Fehér-Zöld, de még a Honvéd lobogó szintjét sem éri el, én nem vagyok magyar? Mert a magyar ősvallás helyett a keleti kereszténységet követem, én nem vagyok magyar? Mert nem hiszem el, hogy a cigányságba genetikailag benne lenne a bűnözésre való hajlam, nem vagyok magyar?
Hát akkor nem vagyok magyar. De valójában igen! Én mindig magyarnak éreztem magam, és úgy érzem most is. Engem is kaptak már el cigányok, mert (irónikus) magyar vagyok. Ahogy kötött már belém skinhead is, mert kreol a bőröm.
Annak mindenképpen örülök, hogy tök mindegy, mennyire tartanak engem magyarnak mások. Internetes pályafutásom alatt voltam már zsidó, cigány, komcsi, náci, nyilas, hazaáruló és vallási fanatikus is. Valahogy elviselem, ha valaki nem tart magyarnak.
Utolsó kommentek