... legyen meg az akaratotok. :)

Gitáros énekek. Jézus plöm-plöm. Evangelizáció. Beat mise. Karizmatikus dalok... és mi ki tudja, micsoda neveket kap a keresztény könnyűzene.

Miről is van szó?

Az alap tétel: keresztény fiatalok dalban mondják el érzéseiket az Úrról, és ezen könnyedebb módon keresztül teszik meg hitvallásukat. Benne van a hitük, a szeretetük. Közösségformáló ereje van, hiszen sokan énekelhetnek együtt Jézusról, és legalább nem a diszkóban züllenek. Fiatalossá teszi az Istentiszteletet is. Amúgy is, sok ember riaszt az Egyház ódivatúsága. Egyszer konkrétan hallottam is a "dohosan hűvös templom, álmosító liturgiával" kifejezést.
Ez így olyan jónak hangzik... mi is a bajom?

Semmi. Alapból, a gitáros énekek léte nem hülyeség. Nem véletlenül hódít a Hit Gyülekezete sem! Úgy gondolom, ennek is meg van a helye.

Szóval, elméletileg nincs velük gondom, de gyakorlatilag több is. Megpróbálom pontokba foglalni ezeket, remélem semmit sem hagyok ki!

1. A zene
Ezeknek a daloknak a zenéje általában annyira egyszerű, tisztelet a kivételnek, hogy egy kezdő punk zenekar elszégyellné magát, ha ilyen riffekkel állna ki a színpadra... 2-3 akkord, azok sem a legnehezebbek. A hangzás egyszerű, és nagyon lágy, mert páran azt hiszik, hogy a kereszténység kifejezőeszköze a keménység hiánya.

2. Bárgyú szövegek
Mert sokan nem bárányok, hanem inkább birkák szeretnének lenni, ha Jézus a pásztor... és az enyhén magyartalan szövegből gyakorlatilag ömlik a nyál. Nem kicsit - nagyon! Gyakorlatilag a szövegeket egy véletlen generátorral is meg lehetne írni, csak be kell dobni pár kifejezést, mint: szív, megváltás, Jézus, szeretet, élet, lélek, öröm, vigasz, alleluja... beállítjuk még, hogy a fiktív random-generátor ragozzon is, és használjon összekötő szavakat, és kész is a dal:

"Jézus, te vagy az életem
Alleluja!
Lelkemnek vigasza, szerető szív

Jézus te vagy a megváltás
Alleluja!
Lelkemnek öröme, szív szeretet"

Bár poénnak szántam, de egy átlagos számba beférne refrénnek...

3. Eretnek szövegek
És most nem a katolikus beszél belőlem, hanem a keresztény. Vannak ugyanis néha olyan fordulatok a keresztény könnyűzenében, amik bármely történelmi egyház tanításával élesen szembe mennek. Nézzük a kedvencemet:

"Szótlan a föld, könnybe fúlnak dalai,
Meg kell ma váltani újra
Tedd amit kell, s mindent magadnak hozzá:
Alleluja, alleluja"

Pontosan mit ért vajon a szerző az alatt, hogy a földet "meg kell ma váltani újra"????? Persze, nem ezt akarták kifejezni, de ebben a szövegkörnyezetben ez a következőt jelenti: Elsőre nem sikerült tökéletesen megváltani a földet. "Könnybe fúltak dalai", ugyebár. Következtetés: Jézus tökéletlen, rosszul végezte el a feladatot.
Persze, a szándék valami olyasmi lehetett, hogy  "úgy kell élnünk, hogy általunk végbemenjen Krisztus munkássága, ezzel is kifejezve, hogy a megváltás az egész életünket, így 2000 évvel a kereszthalál és a feltámadás után is tevékenyen működik és jelen van..." csak éppen nem ezt írták. És higyjétek el, nem ez az egyetlen ilyen mestermű...

4. Az önsztárolás
Emlékeztek, az eredeti cél az, hogy könnyedebb formában dicsőítsük az Istent... még a szórakozás közben is. Ezért koncertezünk ugyebár mi, a keresztény fiatalok. És ezért szolgáltatjuk a dalokat az Istentiszteleten is. Ugyebár.
De vajon az Urat, vagy a zenekart dicsőítjük, mikor a közönségnek tetsző refrént, aminek hatására hatalmas lelki élményben gyarapodnak a kedves testvérek (hiszen ezért csináljuk), már tizedjére játsszuk el? Vajon az Urat dicsőíti, vagy a zenekart a gitár és a dobszóló, akár a szertartás keretein belül???? De ilyen értelemben ez koncerten sem teljesen az eredeti célt szolgálja.
Ember legyen a talpán, aki TÉNYLEG csak az Istent akarja dicsérni a zenéjével, és nem merít magának a dicsőségből, a közönség extázisából, stb.

5. Általánosító gondolkodás
"A fiataloknak ez kell. Így lehet evangelizálni." Ezt én konkrétan hallottam. Azonban van pár olyan fiatal (mint én), aki a fent leírtak miatt ha teheti, messzire menekül, mikor meghallja a Jézus-plömplömöt... Bizony, sok fiatal van, akinek a mélyebb, hagyományokkal bíró Istentisztelet adja meg az életében a szükséges erőt. Gyakorlatilag felekezettől függetlenül, protestánsok, katolikusok, ortodoxok, minden egyháznak van egy több száz éves liturgikus rendje, Ha páran újítani akarnak, legyen, de ne legyen evidencia, hogy az öregek a "dohos Istentiszteleteket szeretik", a fiatalok meg a "gitárosat".

Amit pedig egyszerűen nem értek: vannak remek zenekarok az országban. A Bikini, az Edda, de ha a lágyabb irányba megyünk el, ott van a Republic, Máté Péter, Zorán, stb. Ők is emberek, a zenészeik, dalszerzőik is mind emberek. Miért nem lehet ezt a színvonalat megütni - keresztény gondolatokkal? Nem, nem ezt értem alatta, hogy csupa "Jézuska", vagy csupa "Szívből áradó szent fény" legyen a szöveg... de a keresztény mindennapokról kiváló albumokat lehetne szerezni. Ha több előadót átbogarászok, össze tudnék hegeszteni egy keresztény zenei albumot... nézzük csak:
EDDA -  Fohász
EDDA - Akitől fényesség
Zorán - Kell ott fenn egy ország
MHV - Föld és ég gyermekei
MHV - Szeretet és gyűlölet
Tankcsapda - Adjon az ég
Ossian - Emberi dolgok
Padlás - Fényév távolság
Jó eséllyel tudnék még találni, ha nagyon keresek, de ezek így jó példák. Mindezt úgy, hogy nem mindegyik számot szeretem. Van amelyik nekem már túl nyálas. De az átlagos keresztény könnyűzenei dalokhoz képest mind világbajnok...
És nem értem... aktívan templomba járó, tehetséges zenészek miért nem írnak ilyen szintű dalokat? Miért nincs olyan hivatalosan is keresztény zenekar, aki valóban megfogná az embereket? Hogy a keresztény könnyűzene ne egy rétegmuzsika legyen...

Az általam felvázolt negatív pontokat egy dal tökéletesen egyesíti. Amikor meghallom, lelkem nem az egekbe szárnyal, és nem azt érzem, hogy az Úr velem van, szinte már-már megérint... hanem, hogy mindjárt elhányom magam... ez pedig nem más, mint...

Íme! Egyesíti magában a gagyi és egyszerű zenét, a bárgyú szöveget, az önmegvalósítást... eretneknek éppen nem eretnek, de nem sokon múlik néha... 

Félre ne értsetek, van pár általam is szeretet keresztény dalocska. Konkrétan:
Minden mi él, csak téged hirdet - Mert nem giccses. Ez olyan ritka...
Tüzed uram, Jézus - Pedig az Izraeli himnusz zenéjére írták, ami csúnya dolog, de ennek ellenére bírom.
Tanúim lesztek - Már amennyiben kihagyjuk a gitár intrót, és a gitárszólót... hát inkább a refrént szeretem...
Add a kezed, és zengjünk az Úrnak alleluját - Mert lelkesítő, és nem vészesen nyálas.
Syle Jenő - Kersztút / A kereszt - Mert tudom, milyen Isten ellen fordulni, és rádöbbenni, mit tettünk.

Ároni áldás - "Áldjon meg téged az Úr" - Ez kicsit kivétel, mert ennek van némi Bibliai alapja, de feldolgozták könnyűzenésített formában.

Nos, ez a pár darab dal olyan, amit tábor tűz mellett, ha más is van, vagy erdőben sétálva, kifejezetten szívesen hallgatok és éneklek is. Kivétel persze az Ároni áldás. Találtam 5 db-ot, amit szeretek, szerintem találnék még ötöt, amit nem utálok... és van ilyen dalokból több száz. De talán már inkább ezres a nagyságrend.
Ráadásul az általam szereteket sem érzem templomba valónak. Ugyanis nincs egyikben sem mélység. Bulizni lehet rájuk, ez tény, de Isten közelségébe kerülni NEM. Semmilyen módon nem. Csak extázisba esni lehet tőle, de az nem Isteni élmény. Azzal sincs baj, mondjuk egy koncerten. De a szertartásokon?
A keresztényekre leselkedő egyik nagy veszély az "élmény hajhászat". Tudjátok, amikor a szertartás értékét az adja, mennyire telt meg a szívünk "hallelujával". Mennyire pörögtünk be, mennyire emelkedtünk (mit emelkedtünk? Suhantunk, sőt, repültünk) fel Istenhez...

Nos, kedves keresztény testvérek... nem! Nem ez az értéke az Istentiszteletnek. Nem az, hogy nyelveken szóljunk, nem az, hogy extázisba kerüljünk. Ezek sem rossz dolgok, de nem lényegesek! A lényeges, hogy Istenre figyeljünk, hogy vele találkozzunk. Jó, persze lehet mondani "de amikor meghallom a "szeretet nem fogy el sosem"-et, én Istenhez repülök!" NEM! Nem, te egy dal hatása alá kerülsz. Amit emberek írtak, Istenről. Az Istentiszteletek, azok mások! A katolikus és ortodox szentliturgián konkrétan ott van a Szentség is. A protestáns Istentiszteleteket kevéssé ismerem, de azoknak is megvan a maguk mélysége és teológiai alapja. A zsoltárok pedig még mindig sokkal jobban kifejezik az Isten imádatát, mint a kedvenc keresztény énekeim... még ha kevésbé királyok, lazák, megindítóak, meghatóak, felemelőek, stb.

Összefoglalva: ha arra használjuk ezeket a dalokat, hogy kikapcsolódjunk, és kikapcsolódás közben is szó essen Istenről, akkor ezek nagyon jó dolgok. Ha azonban ezeken keresztül akarunk találkozni Istennel, akkor nem simán rosszak, hanem károsak!
Remélem senkit sem bántottam meg ezzel a terjedelmes írással. De a liturgia (légy bármelyik keresztény egyház tagja is) nem kiváltható "Ne félj, mert megváltottalak"-kal. Akinek bejönnek, az hallgassa őket, mert valamennyire tényleg az Isten felé fordítják a tekintetünket. Aki utálja ezeket, az pedig próbálja meg tolerálni embertársai ízlését. :)

Akit érdekel még mélységesebb elemzése a különböző daloknak, annak ajánlom figyelmében az Igen, katolikus honlapból a Dalszöveg Inkvizitor írásait.

És a végére csak azért is beteszek egy keleti rítusú püspöki áldást! :) Hogy valami liturgikus is legyen...