Utolsó kommentek

Én, a katolikus

2012.10.29. 23:36 | Xinaf | 1 komment

Címkék: vallás filozófia érdekesség

Egyszer azt írták rólam: "Tényleg annyit beszélsz itt ortodoxiáról, hogy nem értettem közben, hogy miért itt rontod a levegőt akkor a katolikusoknál?"
Huh, de régen volt, és de rosszul esett ez akkor... kicsit olyan érzésem volt, mint amikor egyik fórumon nácinak bélyegeztek, egy másikon pedig zsidónak, kvázi egy időben. (Pár nap leforgása alatt.) Mert mondtak már rám ilyet is: "Te (mármint én - Xinaf ) a Katolikus Egyház tanítását hirdeted, én pedig Krisztus tanítását!"

Meggyőződésem, hogy a Katolikus Egyház áll a legközelebb Krisztushoz. Bár mindig igyekszem a hasonlóságot keresni a különböző keresztény felekezeteknél, és nem a különbségeket, de soha, egy percig sem tértem le a katolikus útról.
Jah, hogy én ugye közben keleti vagyok, meg unitált (vagy: Rómával egyesült) ortodoxként jellemzem magam néha... hogy is van ez?
Páran tuti emlékeznek ráadásul az "Én, az ortodox" című írásomra. Ez eredetileg úgy szólt volna: "Én az ortodox köcsög". Ugyanis volt olyan személy, aki egyszerűen így jellemezte azokat a görögkatolikusokat, akik a szemében túl ortodoxok. Ennek az írásnak az idején még kezdő voltam ebben a keleti lelkiségben, és nagyon lényeges pontját nem tanultam meg (sajnos kielégítően azóta se), és ez pedig az alázat. Pontosan úgy viselkedtem, mint egy firssen megtért. Lobogó lelkesedés, amihez nincs tapasztalat és bölcsesség. Ma már elég bölcs vagyok, hogy felismerjem, mennyire nem vagyok az.

De kanyarodjunk vissza!
Nem fogok hosszasan a Katolikus Egyház tanításáról írni. Két okból sem. 1. Ezt nálam már sokkal okosabbak megtették száz és száz helyen. 2. Rohadt unalmas lenne.
Ismerem sok hibáját is az egyházunknak... hajaj, de még mennyit... de ismerem az erényeit is. 
Mindig is kaptam támadást a hitem miatt. Ez mindenkivel így van, aki nyíltan vállalja a hitét. Most azonban eljött az ideje, hogy tipikusan katolikus szenteket mutassak be, akiket követendő példának tekinthetek! Keleti szentről már írtam, és biztosan fogok is még. No, nézzük, kikre lehet büszke egy katolikus?

Maximilian Kolbe, lengyel minorita (Ferences) szerzetes. Auschwitzban halt meg, mikor egy rab szökési kísérlete miatt 10 embert éhhalálra ítéltek, Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa helyett. 
Idézet: "Az Úr Isten soha semmi rosszat nem enged meg, ami nem valami nagyobb jót szolgál."

Néri Szent Fülöp, Isten bohóca. Örökös vidámságával, jószívűségével és alázatával hamar közismert lett a korában. Hogy a körülölelő rajongást csökkentse, néha idiótaként viselkedett, mert nem akarta, hogy őt csodálják (pl. csak a fél szakállát vágta le). A "Legyetek jók, ha tudtok" című film jól ábrázolja.
Idézet: "Ha nem követnek el bűnt, tőlem akár fát is hasogathatnak a hátamon!'' (Válasz arra, hogy bírja a rengeteg visítozó, nevetgélő gyereket.)

Loyolai Szent Ignác, a legendás Jezsuita rend alapítója, Krisztus katonája, és nem köztudottan, de az én védőszentem. Az ellenreformáció angyala, aki vaskeménységgel vezette a rábízottakat. 
Idézet: "Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének; minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk Istent. Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.”

Pio atya, az egyik legismertebb katolikus szent, minorita (Ferences) szerzetes, akin megjelentek a stigmák. Számos csoda kötődik a nevéhez, nekem azonban rendületlen kitartása miatt szimpatikus. Életéről remek film készült, Pio atya: A csodák embere címmel.
Idézet: "A könyvekben keressük Istent, az imádságban megtaláljuk Őt!"

mezeinewsee kiegészítése:
Don Bosco, A XIX. sz. végén élt, őstehetség volt mindenben, amibe belekezdett, de ő a komoly egyházi karrier helyett utcagyerekekre "vadászott", nekik adott szakmát a kezükbe, esélyt az életre. Papok, munkások, katonatisztek kerültek ki a "rongyosok" közül, akikre a biztos nyomor vagy a bűnözés várt volna.
Idézet: "A lelkeket add nekem, minden mást tarts meg magadnak!"

A célom nem az volt, hogy kimerítő ismereteket adjak ezekről az emberekről. Csak érdekességnek szántam, mert valamivel megfogtak.

Kolbe atya, Fülöp atya, Ignác atya és Pio atya, könyörögjetek érettünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr524878063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mezeinewsee 2012.10.30. 10:19:20

Don Boscót hadd említsem, mint az én egyik "Kedvencemet". A XIX. sz. végén élt, őstehetség volt mindenben, amibe belekezdett, de ő a komoly egyházi karrier helyett utcagyerekekre "vadászott", nekik adott szakmát a kezükbe, esélyt az életre. Papok, munkások, katonatisztek kerültek ki a "rongyosok" közül, akikre a biztos nyomor vagy a bűnözés várt volna. Idézet: "A lelkeket add nekem, minden mást tarts meg magadnak!"
süti beállítások módosítása