"És kérdik, egyre többen kérdik, 
Hebegve, mert végképp nem értik – 
Ők, akik örökségbe kapták –: 
Ilyen nagy dolog a Szabadság?"
- Márai Sándor - 

Ez a két idézet kiválóan felvezeti a mai témát, amiről írni akarok: 
Amikor a diákoknak annyi, de annyi szabadideje van, hogy tanulás helyet még tüntethetnek is, rájövök, milyen fene nagy jómódban élünk. 
Erről a jómódról így ír Böjte Csaba testvér:

"Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??"

Kedves elégedetlenkedő mindenki!
Ha csak 100-150 évvel ezelőtt születünk, akkor főiskoláról, egyetemről, de még érettségiről is csak a leggazdagabb réteg álmodozhatna ám! És a többség? Talán elvégez pár osztályt. A többség akkor pár osztálynyi tudással kapálna, és túrná a földet.
Azt, hogy ma így élhetünk ahogy, hogy a még viszonylag szegényebb rétegnek is ott van a számítógép és az internet, ezt olyan embereknek köszönhetjük, akik képesek voltak a saját kényelmüket, a saját önző kis vágyaikat félretenni valami nagyobbért. Ténylegesen áldozatokat hoztak, és nem csak hogy nem magukért tették, de sokszor a saját kényelmük árán!
Nem célom történelem órát tartani, és nem akarok túl hosszan írni sem, így mindenkihez azt a tettét (azokat a tetteket) írom le, amiért a listámra került.

Ilyen emberekből szeretnék bemutatni néhányat. Szerencsére elég sokan voltak, így a teljesség igénye nélkül készül el ez a bejegyzés. Sajnos sokakat ki fogok hagyni, de ha valakiről úgy érzed, feltétlen szerepelnie KELL a bejegyzésben, írd meg kommentben, e-mailen, facebookon, vagy ahol csak szerinted el tudsz érni!

gróf Széchenyi István - A legnagyobb magyar
Végett vetett a jobbágyságnak, pedig nemes ember volt. Ha ő nincs, talán meg sem születek, hiszen édesanyám vonalán főleg parasztok (és jobbágyok), édesapám vonalán pedig nemesek sorakoznak. És nem vagyok ezzel egyedül. Hála annak, hogy a véget vetett a röghöz kötésnek, az ország fejlődni tudott (érdekes, hogy ma egyes nemzeti erők pont ezt kívánják vissza  /"a magyar föld nem eladó"/ ), és rengeteg fontos intézkedése volt (Lánchíd, lóversenypálya, MTA, stb.). Hogy megvalósulhasson a fejlődés, felajánlotta egy teljes évnyi jövedelmét! Ki az, aki erre ma hajlandó lenne? Én valószínűleg nem. Széchenyi tett az országért, a nemzetért, és nem csak szónokolt. Kossuth politikai ellenfele volt, nagyon nem kedvelték egymást, és mégis ő jellemezte "a legnagyobb magyar"-nak. 
Idézet:
"Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen."

Mohandász Karamcsand Gandhi - Mahatma Gandhi
Harcolt az embertelenség, az elnyomás, az igazságtalanság ellen. De olyan formában, amilyenben azelőtt még senki: erőszakmentességet hirdetett. Ez az ember kérem térdre kényszerítette korának leghatalmasabb és legbefolyásosabb birodalmát! Azt, hogy SEMMILYEN körülmények között nem alkalmazott erőszakot, hogy a kezét sem emelte fel, ha megütötték, hogy egy pillanatig sem rémült meg, ez úgy sokkolta a nyugatot, hogy végül is elérte célját. Börtönbe vetették, éhségsztrájkot tartott, vállalta a meghurcolást, a bántalmazást, a fenyegetést, mindent, hogy népét, az indiaikat szabadnak láthassa. Jah, és a végén a poén: ügyvéd volt. Simán élhetett volna nyugaton, gazdagon, fejlett, civilizált, európai körülmények között. Ő a mélyszegénységet választotta, mert hitt abban, hogy az embereket nem szabad kizsákmányolni.
Idézet:
"Személyes hitem teljesen egyértelmű. Szándékosan semmit sem sérthetek meg, ami él, emberi lényeket végképp nem, még ha a legnagyobb rosszat teszik is nekem és az enyéimnek."

Sztehlo Gábor - Aki reményt és jövőt adott
Róla már írtam korábban ITT. Ennek ellenére a listáról nem maradhat ki valaki, aki képes volt a kínhalált is kockáztatni azért, hogy számára vadidegen gyerekeken segítsen. Vagy fogyatékosokon, vagy rejtőzködő katonákon... úgy gondolom, amikor a lelkész úr meghalt, Krisztus ennyit mondott neki a Mennyország kapujában: "Na végre megérkeztél, már vártalak nagyon. Neked itt bérelt helyed van, hisz hányszor megmentettél te is engem, amikor egy gyermek képében eléd sodort az élet?
Idézet (nem tőle, hanem róla mondták, de ettől talán még érdekesebb...):
"Szökött német katonának vélték a fiút, és kiparancsolták a kapu elé. Velünk bent leengedtették a rolókat, a remegő fiút egy jegenye törzse elé állították, és két katona ráfogta a géppisztolyokat. Gábor abban a pillanatban kiugrott a kapun, hogy „nye szoldat”, de az oroszok félrelökték. S akkor széttárt karral a fiú elé ugrott, s már magyarul kiáltotta: „csak rajtam keresztül!” A katonák döbbenten nézték a lángoló szemű papot, leengedték a fegyvert, s lassan elmentek."

Agnes Gonxha Bojaxhiu - Kalkuttai Boldog Teréz anya
Már a szerzetesség is rengeteg lemondással jár, de Teréz anya még ezen felül vállalta azt, hogy szolgája legyen minden rászorulónak. Úgy vélte, ha valahol ilyen nagy a nyomor, mint indiába, akkor ő sem érdemli meg, hogy a kolostor kényelmében éljen. El tudom képzelni, miféle kényelem lehetett az alapból, de ő hajlandó volt még mélyebbre menni a mélyszegénységben.
Én el sem tudom képzelni, mit látott ő, ha egy éhezőre, egy betegre, egy nyomorultra nézett... de benne nem volt viszolygás, undor, félelem. Nem volt benne még csak rossz feltételezés sem. Ápolta akinek szüksége volt rá, önkéntesen ott élt a legnagyobb nyomorban. Olyan helyeken járt, ahova a legtöbben még parancsra sem mennének be, mert kis túlzással már a levegő is fertőz: egy indiai város nyomor negyedébe. Kimosta koldusok sebét, Ő valóban 24 órában szolgálta Krisztust, ahogy ez rendjének jelmondatában is szerepel.
Nem bírom ki, hogy meg ne említsem: nőként, aki a szegénységben élt, ismerte és látta a nyomort, tudatosan és határozottan MINDIG az abortusz ellen beszélt.
Lelki húgom, Mogyee bérmaszentje. Példaképnek ideális, csak bírd erővel...
Idézet:
"Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben."

Martin Luther King, Jr. - Az Álmodó
Egy olyan korszakban élt, amikor a feketék felszabadítása után több, mint 60 évvel még mindig másodrendű állampolgárként kezelték a négereket, a szegregációs törvények durvábbak voltak mint Mussolini fasiszta diktatúrájában a zsidósággal szembeni rendelkezések.
A már fentebb említett Gandhi hatalmas benyomást tett rá, és ő is elindította a maga erőszak nélküli harcát, aminek talán a legnagyobb eredménye az, hogy az USA elnöke Barack Obama lehet.
Amikor 1955-ben letartoztattak egy fekete nőt, mert nem adta át a helyét egy fehér férfinak, bojkottot hirdetett, amitől olyan 60%-os részvételt várt. Az eredmény őt is meglepte: több, mint 100%-os volt a részvétel, mert sok fehér is csatlakozott hozzá. Akár több kilométert is képesek voltak emberek gyalogolni, hogy kifejezzék támogatásukat. 
Ahogy Gandhit, őt is agyonlőtték, sokaknak a bögyében volt, többek között a szintén feketékből álló "fekete párducoknak", akik erőszakkal akarták elérni a céljaikat. De Martin Luther King elérte, hogy halála csak még nagyobb lángot vetett. Ő nem gyűlölettel felelt az őt ért utálatra, hanem megbékélést, megbékélést, és megbékélést akart. Nagyon ráférne a jelen Magyarországára egy cigány származású Martin Luther King, akit akár magyarok ezrei is követnek.
Idézet (az "I have a dream" című híres beszédéből):
"Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé."

Böjte Csaba - Ezrek apja az apjuk helyett
Végy egy Ceușescu korában született, erdélyben élő, magyar, katolikust, aki ráadásul még szerzetes is. Majd amikor áthelyezik papnak Dévára, akkor betőr egy üres és elhagyatott Ferences kolostorba, leverve róla a lakatott, hogy otthont adjon pár papírral sem rendelkező, büdös, koszos utcagyereknek. Na, ő Böjte Csaba.
Csaba testvér kemény ember, aki életcéljául azt választotta, amitől a legtöbb ember menekül: az utcagyerekekhez. Neki mindegy magyar, román, cigány, vagy miféle szerzet. Nem néz semmit, csak egy dolgot: szüksége van segítségre?
Csaba testvér még ma is él és aktív, hála Istennek. Hogy hányszor verték meg, csak mert jót tett? Senki sem tudja. Nem adta fel, ma is teszi a dolgát. Talán egyszer én is elmegyek hozzá önkéntes segítőnek. Ki tudja? Ha valami csapás miatt elveszteném az állásom, az első utam hozzá vezetne.
Idézet (a fentin túl):
"Isten nem teremt selejtet!"

mezeinewsee - a katekéta
Lehet meglepődni, mert egyrészt nem írtam a valódi nevét, másrészt se nem pap, se nem szerzetes... és ráadásul édes testvérem, a nővérem egészen pontosan. Hogy mit keres a listán?
Ha ezt komolyan megkérdezted, nem ismered. Oh, persze lehet, hogy fikáztad már a blogján, kritizáltad, haragudtál rá, mert csúnya dolgokat írt a kedves papbácsikról... lehet, láttad mát látásból is. De ismerni? Nem ismered.
Ő az, akiben TÉNYLEG nincs előítélet. Nemhogy rasszizmus, de előítélet sem. Akihez bármikor fordulhatsz. Aki odaadja akár a LAKÁSÁT, ha tényleg szükséged van rá. Aki az összes pénzét rákölti csóró gyerekekre, akiktől nem vár viszonzást. Aki feláldozta a múltját, feláldozza a jelenét, és feláldozza a jövőjét is azokért, akik néha a saját szüleiknek is csak terhek... 
Ő az, akiben még Sója Miklós, a cigányság nagy evangelizátora is nagy lehetőséget látott. 
Ezek csak szavak. De gyerekek tömege, talán száznál is többen gondolnak rá hálával, mert akkor mosolygott rájuk, akkor fogta meg a kezüket, és akkor hajolt le hozzájuk, amikor teljesen egyedül maradtak.
Idézet:
"Katekétának lenni kemény dolog. De ha katekéta vagy, sosem tudsz más lenni. Ha megpróbálod, boldogtalan leszel (én is próbálkoztam az abbahagyással. Nem lehet, hidd el). De ha katekétaként élsz, akkor mindig fáradtan, mindig kimerülten, sokszor megsebezve, de boldogan élhetsz."

Egy nemesember, egy ügyvéd, egy evangélikus lelkész, egy apáca, egy baptista lelkész, egy ferences szerzetes, és egy görögkatolikus katekéta. Hogy mi bennük a közös? 
Ők is ugyanolyan emberek, mint mi, de ők mind képesek voltak mindenüket feláldozni valamiért. Mozgatta őket a szeretet, szemben a gyűlölettel, a haraggal, az önzéssel. 
Voltak és vannak is még. Írjatok példákat, kedves olvasók! Nagyböjt van, ideje hogy megmutassuk: a jóság, a szeretet, Krisztus él, erős, és győz! Hogy Gandhi nem volt keresztény? Nos, Krisztust ez nem igazán érdekli... 

És visszatérve a ma elégedetlenkedő, jó dolgába beleunt pörlekedőre: azért lehettek elégedetlenek, mert voltak és vannak emberek, akik feláldozták magukat... értetek is.