A gyónás az egyik legtöbb kérdőjelet felvető kérdés a katolikus-ortodox egyházakkal kapcsolatban. Ezt nem igen értik a protestáns testvérek, nem igen értik a nem keresztények, és nem igen értik gyakran a katolikus hívek sem. (Lehet, hogy ortodoxok sem. Egyetlen ortodox hívőt sem ismerek.) 

Képzetlen vagyok hozzá, hogy komolyabban belemenjek a gyónás szentségébe. Megpróbáltam, de töröltem a leírtakat. 
Meg nem is nagyon tudok mást írni, mint ami a Berki Feríz atya által fordított Echologionba (szertartásokat tartalmazó kis könyv) is szerepel: 

"Gyermekem, íme Krisztus áll itt láthatatlanul, hogy elfogadja bűnvallásodat. Ne szégyenkezz és ne félj, semmit el ne titkolj előttem, hanem vonakodás nélkül mondj el mindent, amit cselekedtél, hogy bűnbocsánatot nyerhess ami Urunktól, Jézus Krisztustól. Íme, előttünk az Ő képmása is; én pedig csak tanú vagyok, hogy bizonyságot tegyek Őelőtte mindenről, amit elmondasz. Ha bármit is eltitkolnál előttem, bűneidet tetéznéd. Vigyázz hát, gyógyító helyre jöttél, nehogy gyógyulatlanul távozzál."

Ebben minden benne van. Benne van, hogy Krisztus áll itt, hogy a pap csak tanú, hogy ha bármit elhallgatnánk, csak bűneinket tetéznénk. 
Nagy kegyelem ez nekünk, katolikus és ortodox híveknek, hogy átélhetjük és biztosan érezhetjük az Úr megbocsátását! 
Milyen borzasztó nehéz is néha ez... nem dobálózóm mások élményeivel, de volt már olyan, hogy fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomba, szédültem, és úgy éreztem, menekülnöm kell! Aztán amint megszólaltam, amint kimondtam az első bűnöm, ez eltűnt, és onnantól már könnyű, de legalábbis könnyebb volt. És abban a szerencsében, vagy inkább kegyelemben volt részem, hogy tényleg úgy érezhettem magam gyónás után, mint akinek mázsás kő esik le a mellkasáról. Felszabadultnak, vidámnak, könnyednek. Minél nehezebb volt a gyónás, annál könnyebbnek.
Itt volt egy hosszabb írás, de ismét töröltem. Legyen ennyi is elég. Nagy kegyelem, hogy gyónhatunk, kedves katolikus (és ortodox) testvérek. Nem érdemeltük meg, és folyamatosan visszaélünk vele. Uram, irgalmazz nekünk!

"Előttünk az Ő képmása is...."