Utolsó kommentek

Bezzeg az én időmben...

2014.06.01. 22:07 | Xinaf | 2 komment

Címkék: video idézet filozófia érdekesség hétköznapok

Egyre többször találkozom a környezetemben egy olyan jelenséggel, amitől mindig irtóztam. Mindig idegesített, mindig dühített, és sose hittem volna, hogy a saját korosztályomtól is hallani fogom, 60-70-80 éves korom előtt.

Ez pedig a "bezzeg az én időmben" effektus. 
Nem feltétlenül erre a már-már legendás mondatra gondolok (bár konkrétan ezt is hallottam már 30-as emberkétől), hanem arra a nézetre, miszerint a "mai fiatalok" ilyenek vagy olyanok. A lényeg, hogy rosszabbak, mint mi voltunk.

Kedves olvasók, most tegyük a szívünkre a kezünket! Ki nem érezte még soha úgy, hogy a mostani fiatalokkal sok a gond?
Állandóan a gép előtt ülnek. Az okostelefonjukat nyomkodják. Nem sportolnak, nem foglalkoznaka  kultúrával. Nem tisztelik az idősebbeket, nagy a szájuk, szemtelenek. Alig tudnak valamit, stb.

Azt hisszük ez új keletű dolog?

Mit hallunk ma nap mint nap a fiatalokról? Például efféle kiábrándult nyilatkozatokat:

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán."

J. M. Petitclerc, szalézi pap, fiatalok evangelizációjáról szóló könyvéből 
(Keszeli Sándor jegyzetéből)

Ezt a kis érdekességet eredetileg a Kedvesem ballagásán hallottam az igazgató beszédében. Később megtaláltam a neten ITT.

Egy szó, mint száz, mindig is érezte úgy a későbbi nemzedék, hogy az utána jövő generációk rosszabbak. Amellett, hogy elismerjük, hogy "mi se voltunk igazán jók", de azért ugye...

Cserkészvezetőként, meg alapvetően a mindennapjaimban igen gyakran találkozom fiatalokkal. Tizenévesekkel. Én azt látom, egy grammal nem rosszabbak, mint mi voltunk. Szemtelenek? Drága szentimentális barátom, mert mi talán nem voltunk azok? Ráadásul NEM mind azok.

Egyszer orvosnál ültem, és két néni beszélgetésének voltam fültanúja. Egyikük arról beszélt, hogy a házban lakó fiatalokat mennyit szidják az öregek, pedig kedvesek, aranyosak és segítőkészek. Pedig vele mindig kedvesek voltak.
Nagyon emlékezetes volt a néni következtetése: "Ha az ember udvarias velük, ők is udvariasak lesznek."

Ha csak az 1950-70-es évek ifjúságát nézem, galeriket, nemi erőszakot, rablást és hasonlókat látok.
Ha a 80-as éveket figyelem, akkor a mainál sokkal balhésabb rocker, punk, vagy skinhead, és egyéb subkultúrák jelennek meg a képernyőmön.
Ha a 90-es évek fiataljait nézem, akkor ott a szipuzás, a rengeteg verekedés, a bandázások kora.
A 2000-es évek fiataljainak ott van a könnyű drog, a divat homoszexualitás.
A 2010-es évek még tombolnak, és szerintem mindenből van egy kicsi. Minden évben volt mindenből egy kicsi. 

Ha a 20.század előtt lévő időket nézem, ott se jobb a helyzet. Lopás, rablás, nemi erőszak... gyakorlatilag ezek a történelem ősi viselkedési formái. Ez rossz, természetesen rossz, viszont mindig is jelen volt. 

Hogy mi lesz a mi gyerekeinkből? Ez rajtunk múlik. Szinte sosem a gyerek hibája elsősorban, milyen felnőtt lesz. A szülőkön hatalmas a felelősség. A jövő generáció hibái az előző generáció bűneiből táplálkoznak.

Mi mással zárhatnám ezt a bejegyzést, mint a "Szupernem" zenekar számával... "Ordít rád, de úgy sem ért, a mi generációnk többet élt!"

A bejegyzés trackback címe:

https://xinaf.blog.hu/api/trackback/id/tr286251107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ireftoht 2014.06.19. 13:15:44

"Egy szó, mint száz, mindig is érezte úgy a későbbi nemzedék, hogy az utána jövő generációk rosszabbak. Amellett, hogy elismerjük, hogy "mi se voltunk igazán jók"
Ez nem jelenti azt, hogy a későbbi nemzedék mindig tévedésben, érzékcsalódásban volt.
Ha "már a görögök is" úgy érezték, hogy a fiatalok, a következő nemzedék erkölcsei nem ugyanazon jó erkölcsök, mint az idősebbeké, az nem jelenti azt, hogy már ők is tévedésben voltak, amikor ezt a meglátásaikat megfogalmazták.
Ugyanis az emberi társadalom egy fokozatos lecsúszópályára állott már évezredekkel ezelőtt, és ezt ma már nem nehéz észrevenni, amikor ennek következtében az egész Föld bolygó ököszisztémája is végveszélybe került a főemlős tökéletesen gátlástalan erkölcsisége eredményeként.
Ezt jól látták meg a régi görög és egyéb kultúrák nagyjai, hogy baj van, nagy baj, és lesz, valamint ennek a következményeit a mi nemzedékünk fogja a legjobban megfizetni. Ezt is előre lehett tudni és látni.
Az erkölcsök lassú, fokozatos pusztulása és erodálódása nemzedékről nemzedékre következett be, természetesen nem egyforma ütemben és kisebb nagyobb időleges hullámhegyekkel tarkítva.
Az őrült majom elpusztítja a Földet, és vele fog pusztulni ő maga is.
Tehát teljesen ostoba nézet az, ha azt hangoztatván áltatjuk magunkat, hogy ez mindig is így volt, hogy a fiatalok erkölcsei megromlottak, pedig dehogy, csak az idősebbek próbálják magukat így fényezni.
Valóban megromlott minden, miután a bűn elhatamasodott a Földön.
A Göncölszekér rúdja eltörött, lekonyúlt, és az emberiség is elindult menthetetlenül a lejtőn.
Valóban menthetetlenül? Ha nem vesszük észre egyáltalán azt, hogy lejtőn vagyunk, akkor segíteni sem tud rajtunk senki, még a Megváltó sem.
süti beállítások módosítása