- Hol talállak meg?
- Egy másik úton.Egy sötétebben. Egészen más ember voltam akkor, Logan. Vezess! Mutass utat! Légy türelmes velem...
Az idézet az X-Men, Az eljövendő múlt napjai film előzeteséből van. És csak azért vettem elő, mert jól vezeti fel a mostani nosztalgia faktor témáját. Ez a téma pedig: régi programok, amik egykor fontosak voltak nekem, mára pedig kikoptak az életemből.
Koncertek
Persze ma is járok koncertekre, de csak egyszer-egyszer. De amikor én voltam 13-18 között, a koncertre járás adta az életem legfontosabb pilléreit. Volt, hogy egy héten 3-4 koncertre is elmentem. A régi Ráday klub, és a PeCsa, majd később a régi ZP, a Sziget fesztivál... mind törzshelyeim voltak. A koncertek pedig a menekülésem a világ elől. Mert ott biztonságban éreztem magam. Feloldódtam a zenében, üvöltöttem a szövegeket, tomboltam.
Koncerten sosem rúgtam be. Ez nekem fontosabb volt. Élvezni akartam minden pillanatát. Nem foglalkoztam lányokkal sem. Akkor és ott nem.
Ma már csak a legnagyobb koncertekre megyek ki (Iron Maidenen voltam legutóbb), vagy ha valami ingyen van. Sajnálom rá a pénzt, az időt, az energiát. Sokáig tartanak, ráadásul utálom a tömeget. A zene alapvetően kisebb fontosságú lett az életemben. Ma is fontos, de közel sem ennyire.
Belegondolva, van még pár koncert, amire örömmel kinéznék. Jó lenne még egyszer ott lenni egy Aurorán, egy Lordon, egy Tankcsapdán... ki tudja, még lehet, össze is jön majd párszor.
Zene
Ha már így szóba került... volt egy korszakom, amikor az volt a programom, hogy zenét hallgatok. Ennyi. Nem több. Mindenfélét. Ma már ritkábban teszek ilyet, de mostanság kezdek ismét rászokni az ízére.
Kocsmázás
Na igen, nekem nem is egy törzskocsmám volt. Teke, Pocok, Zsír, Cheers, Y, Mr, Ördögsarok és Az Orosz. Ezek voltak az én kedves kis helyeim, ahova a haverokkal, barátokkal beültünk egy (kettő, három, négy, stb.) pofa sörre. Némelyiknek a valódi nevét írtam le, némelyiknek azt, amin mi neveztük.
Itt születtek a világmegváltó beszélgetések, itt dartsoztunk, biliárdoztunk, csocsóztunk. Cigaretta füst, és ragadó padló, hangos röhögések, egymás csesztetése. Volt egy időszak, amikor az volt MINDEN péntek estém programja, hogy itt szartam el a pénzt.
Piálás
Nem keverendő össze a kocsmázással. A piálás lényege, hogy az ember vesz valami italt, majd kiülünk valahova, és iszunk. Margit sziget stégje (persze csak a nem lezárt), a Gödörnél lévő rét (amit mi csak Woodstocknak neveztünk), vagy a Telek, ami az egyik cimbora rokonainak volt a telke egy kis házikóval Budatétényben. A lényeg, hogy a szabad levegőn lehessen italozni.
Hogy milyen is egy ilyen Piálás? Nem feltétlen a berúgásról szól, de valahol de. Nézzünk egy régi példát a blogomról, mondjuk EZT.
Házibuli
Ezt neveztük mi bulizásnak, az előzőleg felsoroltakat nem számítottuk ide.
A lényeg, hogy egy lakásban összegyűltünk, ittunk, beszélgettünk, és hülye feladatokat adtunk egymásnak. Ezek még a visszafogottabb partyk voltak, mert egy lakásra vigyázni illik, nem szabad összemocskolni, meg kárt tenni benne. Régebben ebből sem volt hiány.
Túrák
Akárhogy is nézem, régebben sokkal többet túráztam. Mostanság annyira nem lelkesít a gondolat, hogy járjam az erdőt, pedig komolyan mondom, szeretem. Össze kell kapnom magam, mert még érzem is a túrázás hiányát, akár egy, akár több napos túrákról is van szó. Remélem pár év múlva ez már nem nosztalgia lesz.
Szerepjáték
Ez életemnek szintén fontos aspektusa volt, de egyszercsak besokaltam, és ideig-óráig jegeltem ezt a dolgot magamban. Egyszerűen sokkalom a rá fordított időt. Nem tartom lehetetlennek, hogy majd egyszer ismét felébred bennem a vágy a játék iránt, de nem tartom valószínűnek, hogy olyan aktivitással fogom űzni, mint egykor.
Ugyanis amikor a rendes pénteki kocsmázás kikopott az életemből, a rendes pénteki szerepjáték váltotta fel. Igen hosszú, a valóságban is több évig játszódó kampányok időszaka volt ez.
Elgondolkodom rajta, miből futotta ezekre, a néha nem is olyan olcsó programokra? Nem tudom. Pedig akkoriban dohányoztam is, és csak pár ezer forintnyi zsebpénzem volt. Ha ma annyi pénz marad nálam, amennyi akkor egy hónapra volt, elkönyvelem, hogy nincs pénzem.
Ezeknek a programoknak a nagy része már sosem tér vissza. Más része epizódikusan még meg-megjelenhet az életemben. De inkább a múltam, mint a jelenem vagy a jövőm.
Utolsó kommentek